Aki a Rolling Stones-t szereti, rossz ember nem lehet. Kósa Kupak Lajossal se az a baj, hogy szereti a jó öreg narkós, rothadó nyugati bűzbe csavart zenekart. (Remélem Semjén Zsolt már keresztény szívéhez kapott Kósa találkozásától Mick Jagger, maga a sátánnal.) Hanem hogy szerinte tök rendben van, ha ezt a rock and roll iránti szeretetet az ember munkaidőben gyakorolja, amikor Magyarország jövő évi költségvetéséről vitáznak. De sőt: mivel a nyomorult ellenzék megszólalásai nem érnek annyit Kósa képviselő úr értékes életében, hogy jelen legyen (főleg, hogy nem kell ész nélkül gombokat sem nyomogatni) és kétharmadmagával meghallgassa őket, most demagóg módon irigykedünk azért, mert Budapesttől tizenakárhányezer kilométerre Kósával és kíséretével szembejött egy Rolling Stones koncert?

Nehéz fontosabb gondolatokat kiemelni Kósa alakításából, de ha mégis:

„Rendkívül tanulságos, a bulvárban hogyan lehet ügyet kovácsolni egy ilyen amúgy nemigen támadható útból.”

„Valóban kihagytam az ellenzéki szónokokat, amivel, gyanítom nem mulasztottam sokat, ráadásul a parlamenti jegyzőkönyvekből be tudom pótolni. Egyébként még több mint három hétig tart a költségvetés tárgyalása, biztos nem csúszok le róla.”

Mennyi a három nap szummája? – „Nem érte el a havi fizetésem kétharmadát.”

„Arról pedig végképp nem tudtam, hogy folyamatosan be kell számoljak a sajtónak, merre járok, miből, kivel, miért.”

„A tanulság az, hogy politikusként csak Alsójózsára lehet utazni. Ilyen a magyar közélet."

„A bulvársajtó zöme sajnos már a rendszerváltás óta azon fáradozik, hogy megsemmisítse a mindenkori elitet.”

„Egy társadalom minőségét alapjaiban határozza meg az elitjének minősége.”

Abban, mondjuk, majdnem igaza is lehetne, ha azt mondta volna: mennyire szomorú, hogy egy új-zélandi út Magyarországon olyan dolognak számít, ami csak a legkiváltságosabbaknak (az elitnek?!) adatik meg, miközben tényleg „nem kerül egy ló árába”. De nem, Kósa nem ezt mondta. Cinikus „elitkedésre” kapcsolt, és úgy állította be a sztorit, mintha a magyar rögvalóság legtermészetesebb velejárója volna, hogy a tisztességes melós pofátlan fizetéséből félmilláért repülőjegyet vesz Új-Zélandra, és ha már ott van, beugrik egy Rolling Stones vagy AC/DC koncertre attól függően, hogy páros, vagy páratlan héten jön rá a repülhetnék.

 "Új-Zélandra lehet venni repülőjegyet négyszázötvenezerért, másfélmillióért és ötmillióért is. Mi fejenként négyszázötvenezerért vettük. A szállodaár átlagos volt, egy éjszaka harmincezer forint, miközben persze akadt ott kétszázezres szoba is, de mi nem azt választottuk." (fotó: rosszkifogás)

Nem tudom, mi az igazán ciki ebben: hogy egy műveletlen, tájékozatlan barom – aki arra képtelen értelmes választ adni, hogy az általa 5 perce megszavazott törvénynek milyen hatása lesz a zemberek életére – egy nagyképű interjúban elitnek nevezi, vagy, hogy ténylegesen annak is tartja magát. Pont nem érdekel, hogy a Bors nevű bulvársajtó-orgánumra nézve milyen következményei lesznek annak, hogy Kósa begurult a számonkérésen, kivételesen nem is feltételezem, hogy annyi év tisztességes politikai tevékenység után ne futná egy három napos habzsidőzsire a távoli diaszpórában. Akárhol is legyen az a Dubai-Auckland tengelyen. Az arrogáns ösztönlény sértődöttsége, semmit nem értése, felháborodása, zsörtölődése és mindent kompenzálni akaró cinizmusa idegesít annyira, hogy a fémkupakolás fölötti megütközésemen túllépve, ezen már ne tudjak túllépni.

Ebből a kósai magasságokban fogant államférfiúi expozéból újra kitűnik, hogy ők, a Kósák és társaik bármit büntetlenül megtehetnek. Sőt, még tetszelegni sem kínos számukra ebben a helyzetben. Egyszer azt mondja, hogy magánemberként, aztán a debreceni televízió stábjának tett ígéret/megnyert pályázat logikus következményeként utazik. Egészen véletlenül már előre lefoglalták az interneten a jegyet? Vagy ha már ott voltak (miért, te ha ott lettél volna Aucklandban, nem fizetsz be egy koncerte?) egye fene alapon elmentek csápolni egyet? Most akkor azért nyertek (?) a pályázaton, hogy a debreceni kegyelmes képviselő úr bulizzon egy oltári nagyot? Ha meg magánpénz, az vajon pontosan honnan van? Ugye még véletlenül sem közpénzből? Magánútra magunkkal vinni a debreceni tévéstábot? De ha nem a pitypang virágzását kellett megörökíteniük vágókép gyanánt a délutáni híradóba, akkor mégiscsak a magánúton, szigorúan nem közpénzen utazó Kósával voltak hivatalos diaszpóra-látogatáson. Dubaiban három napra pihenni. Ja, nem, Új-Zélandon Stonesra bulizni. Nem titkárnővel, irodavezetővel. Mi ez a sumákolás megint, Lajos? Már zsigerből csak ez megy? És te mondod, hogy senkinek semmi köze ehhez az elit kiruccanáshoz?

Mekkora hozzád hasonló elit lehetnék én is, ha bármikor, amikor úgy támad úri kedvem a mindennapi halaszthatatlan közfeladataim ellátásának kellős közepén, elkísérhetném az alsójózsai kórust Madagaszkár élővilágának tanulmányozására, csak úgy. És ha már ott vagyok, kedvtelésből betántoroghatnék az Iron Maiden éppen akkor ott véletlenül koncertjére. Ha meg a pórnép esetleg kérdőre vonna, nekem állhatna feljebb, hogy aki ezt nem tudja megtenni, az annyit is ér.

A legborzasztóbb: mint ahogy a fémkupakokhoz zengett óda kapcsán sem tudta, hogy melyik filmet nézi Lajos most sem érti, mi a probléma. Hogy ha már valaki a bulvársajtó kínos és szemtelen kérdései kapcsán úgy gondolja, hogy a luxusvillához járó medence csak a bajnak van, ugyan már, mit kell ezen fennakadni, és ha már amúgy is megszámlálhatatlan disznóság szárad a lelkén, legalább ne verné ekkora nagydobra a félmilliós repülőutat és a „rolingsztonszt”.

Ide figyelj, Laja! Kikérem magamnak, hogy az én minőségemet Kósa, Orbán, Lázár Rogán, Selmeczi, L. Simon, Szijjártó, Kerényi-félék és satöbbik határozzák meg. Lehet, hogy ez a hamisítatlan bunkó stílus egyesek szerint elég ahhoz, hogy Magyarországon az elit sorába lépj. Lehet, hogy ebből kifolyólag nem téma az sem, hogy Giró-Szász csak úgy beleszalad egy több száz milliós vagyonba, amibe egy belvárosi hotel is belefér. Elképzelhető, hogy Mészáros Lőrinccel is csak úgy szembejött egy alcsúti sertéstelep, mint Andy Vajnával a magyarországi kaszinó biznisz. De eljöhet még az az idő, amikor a „Hé, faszfej, itt börtönben rohadnál meg!” kijelentésért már nem kell Új-Zélandig elutaznod. Nemhogy sértődötten állj az erdő felől, amikor felteszik a merre, miből, kivel, miért és hasonló fárasztó kérdéseket. Bízom benne, hogy megérjük mindannyian, hogy az extraprofit, az erkölcsös adózás, a vasárnapi családi jó tanácsok, és a Mick Jaggert sátánként keresztre feszítő kereszténydemokrácia országában ilyen esetekben a Kósa Lajosok alázatos kussban maradnak, ahelyett, hogy ők oktassanak ki a kérdőre vonás indokoltságáról, a bulvársajtó alantas manővereiről. Miközben szemrebbenés nélkül néznek hülyének egy egész országot. 

Ha tetszett, amit olvastál, (az sem baj, ha nem tetszett) csatlakozz a nem oly régen indult Facebook-oldal kedvelőinek táborához!