Bár nem egészen így hangzott el a fenti kijelentés, de engedtessék meg nekem, hogy ne tudjam másképp értelmezni. Azt hittük, hogy Tusnádfürdőnek nem csupán visszhangja, de tanulsága is volt Magyarország miniszterelnöke számára. Hát nem volt neki. A nyári uborkaszezon kellős közepére időzített illiberális eget verdeső hadova nem maradt koherens folytatás nélkül. Orbán Viktor a szokásos nyár végi külképviselet-vezetői értekezletre is tartogatott muníciót.

Akkor sem tudnám a kánikulára fogni, ha egyébként elnéző rajongója volnék Orbán munkásságának. Az igazi az lenne, ha csupán egy, a fenti hírhez hozzászóló kedves olvasó tömör és sokatmondó elemzését venném kölcsön, miszerint: "Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim! Van-e semmi??? Ha van, akkor nem semmi! Ha nincs, akkor mi az ami nincs?? Még egyszer mondom: Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!!! Kérem tudomásul venni, indul a repülőm lézerjani kapitánnyal Zürichbe!"

Csakhogy a helyzet tragikus volta megakadályoz abban, hogy ennyire nagyvonalúan elintézzem a dolgot. Szóval az van már megint, hogy a sajátjaink előtt, otthonosan, felszabadultan lehet nyomni a sódert. Grandiózus célokról, az exportképes magyar kis- és közepes vállalkozások számának megötszörözéséről, amelyeknek Európai Unión kívüli (értsd: szingapúri, kínai, orosz) piacokat kell találni, a  "kevéssé inspiráló aprómunkáról", az eddig megszokott okoskodástól különböző, másfajta (értsd: illiberális) szellemi bátorság szükségességéről. Továbbá:

A nagykövetek feladata nem az, hogy megvédjék külföldön az olykor éles kritikákkal szemben Magyarországot, mert "az eredményeink, illetve a talán még sokak által bizalmatlanul méregetett intézkedések megvédik magukat."

"Civilizációs kötelezettség reagálni a bírálatokra, de nem ez a politikai feladat." A viszonyítási pont ennek szellemében ezentúl nem azoknak a szervezeteknek a rendszere, amelyeknek amúgy Magyarország is tagja – így az EU vagy a NATO –, hanem a nemzeti érdek.

... a szerénység és a visszafogottság már csak méretünk és a nemzetközi politikában viselt súlyunk okán is indokolt ugyan, de "nem lehetünk a szőnyeg szélére állított nemzet". "Senki nincs a világban, aki kérdőre vonhatna minket."

... makulátlan az ország a közös európai értékek tiszteletben tartása szempontjából.

A 2010-es 3,6 millióhoz képest a jelenlegi 4,1 millió munkavállaló számát ötmillióra, a cseh számadathoz hasonlóra kell növelni. Ehhez folytatni kell és folytatni is fogja a kormány a sokat bírált közmunkaprogramot, de a befektetők meggyőzésében a külképviselet-vezetőkre hárul több feladat.

"Partnereink fejében sokszor nem ott vagyunk, ahol mi a saját fejünkben, és nehéz kimondani, de nekik van igazuk, hiszen a mi fejünkben a vágyálmok vannak, az övékben pedig az igazság." (WTF???)

Magyarországot nem úgy kell szemlélni, mint különböző problémák okozóját, hanem úgy, mint ami, ha különös módszerekkel is, de megoldja a problémákat. "A problémák pedig valójában nem azok, hanem megoldási lehetőségek."

"DECENS, POLGÁRI KIÁLLÁST VÁROK ÖNÖKTŐL, ÉS VÁRNAK A MAGYAR EMBEREK IS, SUNNYOGÁSSAL SEMMILYEN EREDMÉNYT NEM FOGUNK ELÉRNI."

"Az orosz modell hibátlanul működne Magyarországon, ha lenne itt 10 millió reguláris, birodalmi szemléletű ember, de nekünk 10 millió rebellis magyarunk van". (???)

Megpróbáltam szelektálni a homályosat a nagyon homályossal, az abszurdat a borzasztó abszurddal összekötő skála mentén elhangzott kijelentésekből, és nagyon nehezen bár, de sikerült rangsorolnom a felháborítón jóval túlmutató gondolatokat is. Azt hiszem szégyellhetjük magunkat a legutóbbi kijelentésért, bár természetesen megint nem nekünk kéne, de nézzünk szembe vele: az autokráciára kacsintgatás és a populizmus összefonódásának fekete leple alatt Orbán az orosz modellt szándékozik követni. Másodszor mondja ki igen rövid idő alatt. Nem tudom, az alkoholizmusra gondolt, vagy arra, ott az állami beruházások négyötödét lopják el, míg nálunk csak az egyharmadát, de egy egész borsóleves ömlött végig a hátamon, ahogy így belegondoltam.

Annak a 10 millió rebellis magyarnak az engedelmesebbik, birkapásztorabbik fele miatt nyilatkozhat ma ilyeneket, miniszterelnök úr, ilyen hálátlanul a szemükre hányni a lojalitást és az alázatot, igazán elképesztő. Ha 10 millió rebellis országa és Kárpát-medencéje lennénk, a közelébe sem kerülhettünk volna ennek az újabb 2/3-os oroszosodó modellhez.

 Senki nincs, aki... (fotó: sajatgondolat.blog.hu)

Az a nagy baj, hogy ez már megint nem egy kiszivárgott kocsmai beszélgetésen hangzott el, amelynek kiragadott mondataiból rosszindulatúan el lehetne ferdíteni a  mondanivalót: Orbán Viktornak az atyaúristen sem szólhat bele a döntéseibe. Ez mondatott ki tegnap. Szerényen és visszafogottan. Orbán Viktort nem lehet bírálni, az általa generált problémákat nem lehet problémáknak nevezni, legfeljebb megoldási lehetőségeknek, mert a bizalmatlanul méregetett intézkedéseket nálunk tagadhatatlan eredményeknek hívják.

A nyomorgásra kiválóan elegendő közmunkának volt, van és lesz létjogosultsága, majd a nagykövetek elmagyarázzák a világnak. Mert egy nagykövetnek mi lehetne nemesebb célja ennél? Az európai értékek makulátlan tiszteletben tartásának szellemében Putyin országának vágyálmodjuk magunkat. Arra hivatkozva, hogy a magyar emberek ezt várják tőlünk. Civilizációs kötelezettségekről beszélünk, miközben egy olyan orosz modellt legitimálunk úton-útfélen, ahol a napi gyakorlat része, hogy az országot egy végletesen korrupt, a demokráciát ímmel-ámmal fenntartó, pénzüket külföldre talicskázó oligarchák uralják. Ahol kizárólag a mamut energiacégek véges készleteinek exportjára épülő, külterjes, döglődő gazdaság a még nálunk is siralmasabb demográfiai helyzetben lévő népességet hurcolja a hátán, több tízmillió alkoholistával. Ehhez kérjük a nem sunnyogó aprómunkát, tisztelt nagykövet urak!

Félelmetes, hogy egyre nyilvánvalóbb: senki nincs a világban, aki ezért az aljas, kitartó romboló munkáért felelősségre vonhatná.

Ha tetszett, amit olvastál, vagy ha nem, de hiányzik egy "lájk" az életedből, csatlakozz az újonnan indult Facebook-oldal kedvelőinek táborához!