Először arról akartam írni, egyre biztosabban érzem, hogy Tusványos lesz Orbán Viktor Őszödje, de ekkor jött Orbán árnyéka és áthúzta a terveimet. Mert a hatalom tudathasadása minden napra szolgálat örömöt és boldogságot megfáradt életünkbe. Az erdélyi népnemzeti és kellően soklábú, mozdulatlan asztal körüli nemzetpolitizálás egyik mellékszálaként ugyanis a Magyar Nemzet visszaütött Havasi Bertalannak. Vagyis a "szervilisták", kérem összebalhéztak, hogy ki a nagyobb "szervilista". Pillanatnyilag dúl a háború, kérem foglalják el helyeiket!

Bevallom, sose gondoltam volna, hogy a Fidesz és Orbán Viktor udvari sajtóterméke, a Magyar Nemzet valaha is ennyire feldobja majd a napomat, de örülök, hogy megértem. Bár lehet, hogy a hála Havasi Bertalant is illetné, csakhogy ő semmi szokatlant nem tett, ezért kivételesen nem neki jár az elismerés. Amit eddig tudni lehet a hatalom árnyékában pöffeszkedők közleményeiből és vallomásaiból:

A Magyar Nemzet hétfői vezércikkében a szervilizmus hangján méltatja Orbánt, és ekézi annak sajtófőnökét: A rendezvény négy napja alatt itt a legnagyobb az egy négyzetméterre jutó politikusok száma a Kárpát-medencében, és ez nem feltétlenül zavaró, de a figyelmes szemlélő egészen érdekes megállapításokat is tehet. Például azt: a miniszterelnök körül riasztóan megnőtt a meglehetősen szervilis, ám a világ felé buta agresszivitást mutató emberek száma. Ennek a típusnak a jellemző példája a miniszterelnök sajtósa, aki fizikailag is inzultálta kollégánkat, miközben az lenne a dolga, hogy segítse a munkájukat végző újságírók tevékenységét. Mi a magunk részéről jeleznénk: a bunkóság, az agresszivitás, de még a lihegő szervilizmus sem tartozik a polgári, keresztény, konzervatív erények közé.”

Havasi Bertalan kontrája: Szeretném felhívni a Magyar Nemzet figyelmét, hogy a hazugság nem tartozik a polgári, keresztény, konzervatív erények közé. Komolyan hihetőnek és reálisnak tartja a Magyar Nemzet, hogy miközben háttal állok három fotósnak (a Magyar Nemzeté, a táborszervezőké plusz egy ismeretlen), akik háromszoros túlerővel tolnak előrefelé, "te pöcs" és "lefejellek" fenyegetőzésekkel, és akiket én "Ne toljatok már be a kocsiba, jó? Köszönöm!" szavakkal próbálok jobb belátásra téríteni (videofelvétel bizonyítja!), tehát hogy mindezek után én vagyok az "inzultáló", a "bunkó", az "agresszor"? Érdekes: a táborszervezők fotósa még ott helyben bocsánatot kért tőlem, ezzel szemben a Magyar Nemzet rágalmazó cikkel áll elő - több nappal az eset után. Kissé gyanús.

Magyar Nemzet rekontra: Nézzük, mi történt pontosan szombat délután Tusnádfürdőn! A szabadegyetemen megtartott előadása után Orbán Viktor és kísérete elindult az EMNT-sátor irányába. A lépcső alján, oldalt állt Tóth Tibor, a Magyar Nemzet fotóriportere, mellette Haáz Sándor, a tábor szervezői által megbízott erdélyi fotós, és egy harmadik riporter. A lépcső alatti úton várakozott a miniszterelnök autója. A miniszterelnökkel együtt érkező Havasi Bertalan a magyar nemzetes fotóriportert – Tóth Tibort – a lépcsőn könyékkel gyomron ütötte, ő emiatt nekitántorodott a mellette álló erdélyi fotósnak, aki épp fényképezett volna, így a saját készülékével fejbe verte önmagát. Tóth Tibor azt mondta Havasi Bertalannak: Ezt nem kellene csinálnod! Erre a miniszterelnöki sajtóirodát vezető helyettes államtitkár visszakérdezett: Miért, akkor mi lesz? A Magyar Nemzet fotósa helyett Haáz Sándor válaszolt: Lefejellek, te pöcs! Haáz Sándor később a táborszervezők kérésére elnézést kért a miniszterelnök sajtófőnökétől. Bár a nyilvános kommunikációban megengedhetetlen ez a hangvétel, mégis úgy gondoljuk, hogy ott és akkor az erdélyi kolléga (tehát nem a Magyar Nemzet újságírója) adekvát választ adott egy otromba viselkedésre. Ahogy Székelyföldön fogalmaznak: amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten! Mi úgy gondoljuk, a nyilvánosságot képviselő újságírókkal szemben egy közhivatalnoknak (aki az adófizetők pénzéből kapja a fizetését) korrektnek kell lennie, a társas érintkezési normákat messzemenően betartva. A miniszterelnök védelme, a munkájukat végző újságírók tartózkodási helyének megválasztása szerintünk nem a sajtófőnök feladata. Havasi Bertalan a közelmúltban többször összetűzésbe került a magyar sajtó több munkatársával, köztük a Magyar Nemzet munkatársaival is. Agresszív viselkedése, pökhendi reakciói véleményünk szerint méltatlanok egy magyar közalkalmazotthoz. Úgy gondoljuk, egy sajtófőnöknek azt is illene tudnia, hogy a hazai országos napilapok – így a Magyar Nemzet is – az elmúlt évtizedekben nem jelentek meg vasárnap, így a hétfői volt az első lapszám, amelyben reagálhattunk egy szombat délutáni eseményre.

Majdhogynem mulatságos, cinikus és bájos, ahogyan az Orbán Viktorhoz különböző szálakon keresztül kötődő szereplők a nyilvánosság előtt egymás szemét szurkálják ki azért, hogy megnyerjék a Ki a legmegbízhatóbb seggnyaló? címet. Ne tévesszen meg senkit a Magyar Nemzet semmiből jött bíráló hangneme: a reklámadó elleni tiltakozás kivételével egyetlen olyan alkalmat nem tudok megragadni, amikor a lap kritizálni merte volna a regnáló hatalmat és annak vezérét. Azt pedig nehezen tudom elképzelni, hogy még volna értelme Orbán szombati gyalázatos beszédéről megpróbálni elterelni a köz figyelmét. Ja, és hogy Simicska még mindig be van rágva Orbánra? Hát arról nem írt a Magyar Nemzet.

A történet számomra éppen ezért nem a Magyar Nemzetről, hanem Orbán Viktor egyik legbizalmasabb emberéről szól. Aki tahóságban, bunkóságban, modortalanságban, önteltségben jobbról előzi Lázár Jánost, Kósa Lajost vagy Kövér Lászlót, csak éppen ritkábban szerepel a nyilvánosság előtt, ezért ritkábban van alkalmunk megrökönyödni rajta.

Havasi Bertalan, a legjobb önjelölt, primitív testőr a sajtófőnökök között

fotó: mandiner.hu

Havasi pontosan egy ugyanolyan ko(ó)rtünet, mint a fennálló hatalom egész logikája. Ott kell kullogni a vezér nyakába fújtatva a feltétel nélküli lojalitás forró és megnyugtató levegőjét, önjelölt mártírként, kérve, avagy teljesen kéretlenül elvinni a vélt, vagy kreált balhékat urunk és parancsolónk körül. Tényleg: hogy nézne már ki, hogy Orbán Viktornak közönséges halandó esetleg kérdéseket tegyen fel, vagy az aurája közelébe kerüljön?

Függetlenül attól, hogy ki ütött, és ki ütött vissza, a primitív testőr szerepében tetszelgő Havasinak egyetlen dolgot kellett volna tennie: kussban maradni. Csak hát Havasi Bertalan sajtóelhárítási tárca nélküli miniszter, ahogy okos emberek mondták, nem bírt csendben maradni. Mint ahogy valószínűleg éppen az ő áldásos tevékenységének köszönhetően Orbán Viktor gyermekeinek sem sikerült hallgatni akkor, amikor józan ember semmilyen körülmények között nem nyitotta ki volna ki a száját. Mert a hatalom, és a hatalom okozta mámor már csak ilyen: megteheti, hogy gyomorszájon rúg, és utána még ő kéri ki magának.

Úgyhogy Havasi Bertalan, "te pöcs", ha már régóta nem is fenyeget a veszély, hogy a polgári, keresztény, konzervatív erények bármelyikével is összefüggésbe hozható lehetnél, legalább kussoltál volna...

Ha tetszett, amit olvastál, vagy ha nem, de hiányzik egy "lájk" az életedből, csatlakozz az újonnan indult Facebook-oldal kedvelőinek táborához!