Azt írta egy nagyon nagy arc hozzászóló az EU-csúcson készült Orbán-interjús hír kapcsán: "Brazília, most meg Brüsszel. Érdekes, ez az Orbán alig van itthon, mégis, hogy meg tudja keseríteni az életünket." És ha már ennyire frappánsan-találóan nem sikerült megfogalmaznom mindazt, ami a miniszterelnök úr Brüsszelben tett nyilatkozatai nyomán eszembe jutott, gondoltam nem keserítem meg még jobban az életemet, és csupán egy-két bölcsességet, odamondást ragadok ki magvas érvrendszeréből.

"...a személyi döntések előtt például olyan elvi kérdéseket kell tisztázni, hogy az adózásnak nemzeti hatáskörben kell maradnia.

Először a ló, utána a kocsi. A sorrendet nem lehet megfordítani.

Európa nem képes olyan mértékben támogatni a munkát, mint Magyarország. Erről a lehetőségről nem akarunk lemondani. Márpedig egy új európai politikához a munkát támogató gazdaságpolitika kell."

Miután az "elvi kérdés" szókapcsolat már eleve megütötte a fülemet, azon gondolkodom, vajon miért pont a ló képezi a tárgyát ennek a gyönyörű népi ihletésű, haza üzengetős hasonlatnak? Szerény általános műveltségemen és félázsiai emlékezetemen átszűrődik valami olyasmi, hogy a lovakat márpedig cserélni köll a kocsi előtt időnként, és bármennyire is státusszimbólum ez a kiváló állat, nekem a lóról, mint igavonó, megbecsült állatról, nem te jutsz eszembe, Viktor. Nekem halvány fogalmam nincs miről beszélsz, még ha pontosan tudom, hogy szándékosan és jól megfontoltan csörgetted a kardot már megint Brüsszelben. Hogy előbb én, utána ti.

EU-csúcs: Orbán (megint) átesett a kocsi elé kötött döglött ló másik oldalára

fotó: Facebook

Az van, hogy a te hasonlatod tárgyával élve: megint kilógott a lóláb az eszmei mondanivaló mögül. Megint felkaptam a fejem, gondoltam - mindig ugyanazt gondolom ilyenkor - mi a fészkes fenét csinál az a fél millió (jó fej vagyok: csak fél millió) magyar Nyugat-Európában, ha te annyira támogatod a munkát, hogy mindenki megirigyelné? Sejteni vélem, hogy azért nő rohamosan a külföldön munkát vállaló magyar állampolgárok száma, mert nálunk a munkát támogató gazdaságpolitika aranykorát éli. 

Vagyis úgy is értelmezem a megszokott, itthon magas keresletnek örvendő, az oly ismerős izzadtságszagba burkolt paraszti bölcsességet: mi tartjuk el Európát, örüljön, hogy egyáltalán kezet csókolhat nekünk. De tudod mit? Tény, hogy érvekre alapozva veled vitázni nem lehet. Tény, hogy annak a két millió rezsi- és gondolkodás-csökkentett, európai statisztikai adatokat, gazdasági elemzéseket soha nem olvasó választónak untig elég egy zsíros szólás-mondást meglebegtetni hálás szemei előtt. És tény, hogy te sem olvasol semmi olyasmit, ami ellentmondana cső alakú világképednek, legalább a saját magam (és néhány hűséges olvasóm) szórakoztatására összefoglalom, miért hazudtál megint a szemünkbe egy orbitálisat.

Mert ma Magyarországon két feketén dolgoztatott ember béréből jön ki egy legális munkás: egy havi bér a kifizetett nettó bér 196 százalékába kerül a cégeknek.

Mert ahhoz képest, hogy milyen rossz hatékonysággal működik az állam, nagyon sok pénzt bízunk rá. Az azonos fejlettségű országokhoz képest Magyarországon irreálisan sok adót kell fizetni.

Mert egy rendkívül alacsony társasági adókulcs mellett rekord magas áfakulcsot tartasz a rendszerben: ezért a boltban, a termékek árában fizetjük ki azt az adót, amit korábban máshol mások fizettek.

Mert a regionális adóversenyben még mindig jócskán le vagyunk maradva a többi egykulcsos országhoz képest.

Mert nagy a kísértés arra, hogy egy cég inkább ne Magyarországra jöjjön: a környéken mindenhol alacsonyabbak az élőmunka terhei.

Más országokkal szemben viszont a magyar adórendszer elképesztő mértékben jutalmazza, ha valakinek gyerekei vannak, főleg, ha három gyereke van, és ezt egyre inkább mások kárára teszi.

A válság egyik meghatározó következménye a különböző válságadók bevezetése volt. Magyarország ebben a kezdetektől élen jár: sőt, úgy tűnik, mintaként is szolgál egy-egy régiós ország számára. Az ideiglenesnek tervezett adónem(ek) a folyamatos kiterjesztéseket követően immár szilárdan beépül(nek) az adórendszerbe.

Úgyhogy ne a munkát támogasd, és ne a döglött lovat akard a kocsi elé kötni! Ne alkalmazz újabb 47 milliárdért újabb százezer közmunkást! Támogasd a vállalkozási kedvet, a tisztességes gazdasági és jogi környezet kiépülését, mert abból lesz a munka, nem az értelmetlen, megalázó, egzisztenciális biztonságot nyújtani képtelen, nem mellesleg nagyon sokba kerülő közfoglalkoztatásból.

Ha ennyire jól megy odakintről az anekdotázás, bölcselkedés, kioktatás, vajon itthon, a gyakorlatban miért nem megy az (1 millió) munkahelyteremtés? Miért nem özönlik a külföldi tőke, és miért áll szinte minden beruházás hátterében uniós forrás? És ha már uniós forrás áll minden második hazai beruházás hátterében, miért neked kell mindig az ebet kötni a karóhoz? Ja, mert nincs ló a kocsi előtt.

És ha nincs ló, jó a szamár is. Hát igen, ez jutott nekünk. Sajnos megérdemeljük. Ha nem, akkor is.

 Ha tetszett, amit olvastál, vagy ha nem, de hiányzik egy "lájk" az életedből, csatlakozz az újonnan indult Facebook-oldal kedvelőinek táborához!