Még megnevezni nem tudtam az érzést, amely annak olvastán tört rám, hogy immár több tízezres nagyságrendűre duzzadt a férfiak férfiasságáért aggódók virtuális klubjának társasága. De ha már a Budapest Pride utórezgéseinek legutolsó hullámainál tartunk, úgy gondoltam, megpróbálom értelmezni azt, amit első olvasásra nem sikerült, de ami ennek kapcsán fölöttébb témába vágó. Hogy tudniillik, mit bír jelenteni ez a férfiasság háttérbe szorulásával kapcsolatos aggodalom. Értem én ezt? Vajon a klubot alapítók valójában mitől rettegnek, mit féltenek? És egyáltalán a való világban létezik-e az a fenyegetés, amely indokolja a kérdés ilyetén megközelítését?

Mielőtt a gondolataimat életre hívó cikkben foglaltakra reflektálnék, tisztázzuk: ha jól értem, nem elsősorban szexológiai megvilágításban kell értelmezni ezt a féltő aggódást. Vagyis a tisztelt urak nem saját hálószobai teljesítményük miatt frusztráltak, hanem a férfiasságot, mint kulturális-történelmi-viselkedésbeli mintát próbálják óvni. De kitől is? A Facebook-oldalon megjelölt küldetésük egyik pontja így szól: "Hozzunk létre új egyességet férfi és nő között! A mostani mesterségesen szított háborús állapot, a férfiak állandó és általános degradálása és a szétzilált férfi-nő helyzet nem engednek életteret a párkapcsolatainknak, családjaink boldogságának! Új egyesség kell ahhoz, hogy asszonyainkkal egy szép és értelmes életre visszatekintve együtt öregedhessünk meg!" A nagyobb baj az, hogy Böjte Csaba, Berecz András, Csík János, D. Nagy Lajos, Sárközy Tamás, Klapka György, Litkey Farkas, vagy a néhai Erőss Zsolt neve számomra nem jelent garanciát arra nézve, hogy a megismerés rögös útját megjárva, felérjek  a megértés csúcsára.

A fenti kiemelés önkényesen tőlem származik, és csupán azért tettem, mert már ezen a ponton nem értem miről beszélnek ezek az emberek. Nem tudom, kik azok, akik mesterségesen szítanak háborús állapotot, kik azok, akik a férfiakat állandóan és általánosan degradálják, és az se derült ki számomra, kik azok, akik szétzilálják férfi és nő harmonikusan mesébe illő kapcsolatát, illetve gátat szabnak annak, hogy értelmesen, együtt megöregedhessenek? Ki ellen jött létre a Férfiak Klubja?

Jön az egyetemes segítség a fórum alapító atyjától, Bedő Imre közgazdász-üzletembertől, akivel a Válasz.hu készített interjút, és aki a szánkba rágja, mit fed ez a mozgalom. Számomra attól váltak hiteltelenné, és nevetségessé az interjúban foglalt nemes eszmék, hogy a felvezető nem hagyta ki a a hatalmas, meleg undortól szétfeszülő ziccert, miszerint "A minden bokorban homofóbiát sejtő LMBT-aktivisták megnyugtatására rögzítjük: a kezdeményezés nem valamiféle útszéli melegellenes akció, sőt, olyan emberek adták hozzá a nevüket, mint...." Vagyis ha jól értem, attól, hogy mondjuk Klapka György szerint az van, hogy "könyvek százai, bestsellerírók sokasága akarja elhitetni velünk, hogy a férfiértékek elavultak, hasznavehetetlenné váltak, a nők minden területen értékesebbek, hatékonyabbak, a férfiasság véghanyatlásban van, és el fog tűnni", akkor ez egy megkérdőjelezhetetlen létigazság.  Lehet, hogy én nem olvasok elég bestsellert, de valahogy álproblémának érzem ezt "a férfiak el vannak nyomva" dolgot. Az a kivetnivalóm ezzel a megközelítéssel, hogy egy olyan veszélyes és romboló evidenciát emel négyzetre, illetve termel újra ezáltal, amely a közgondolkodást is formálja, és amelyből bőven láthatunk ízelítőt, nem csupán a Budapest Pride előtt, után, közben. Hogy tudniillik a homoszexuális férfi feminin, vagyis a férfiasság tekintetében egy veszett ügy. Márpedig pontosan ez a primitív előítélet a magyarázata a homofób támadások hevességének.

Ezzel szemben én úgy tudom, a kurrens elméletek már évtizedekkel ezelőtt arra a teljesen világos következtetésre jutottak, hogy tetszik vagy sem, a férfiak nem alkotnak homogén, koherens blokkot a patriarchátus rendszerén belül, így tehát egyes maszkulinitások maguk is alárendelődnek, marginalizálódnak más maszkulinitásokhoz képest, mivel a férfiasság ugye nem egyféle, hanem millió árnyalata van neki. Vagyis ha a férfiasság egyebek mellett "tartást, udvariasságot, dicsőséget, erőt, tudatosságot, megbízhatóságot, biztonságot, barátságot, döntésképességet, vérszerződést, harcot, célt, pénzt" jelent - ahogy a neves úriember fogalmaz - akkor ezek csupán egy heteroszexuális, férfiasságáért aggódó férfi ismérvei lehetnek? Feszüljek meg, ha értem.

Ha e fórum küldetése valóban a konszenzus létrehozása, egymás értékeinek, "másságának" elfogadása, megértése, beleértve a zárójelben megszólított, férfiaktól különböző nőket is, akkor nem értem hogyan lehet ezzel a címmel - "Nem útszéli homofóbia – a férfiak férfiasságáért aggódók klubja" - népszerűsíteni azokat az helyenként nemes elveket, amelyek miatt a Férfiak Klubja létrejött. Felmerül bennem a kérdés: vajon a legbőszebb, legsúlyosabb előítéleteket - nőkkel, másként élőkkel, másként gondolkodókkal kapcsolatban - nem éppen ezek a szóban forgóhoz hasonló "férfias" kiállások hívják életre?

Biztos vagyok benne, hogy a tisztelt tagok egyetlen alapvetése az, hogy a "férfiasság" csak a "nőiességhez" viszonyítva érthető és értékelhető. Valószínűleg ezért is szólítják meg weboldalukon a híveket misszió-ismertetőjükben így: "Férfiak (és Nők)!" Biztosan tudják azt is: férfias vagy nőies attitűdök a körülményektől, és neveléstől függően sokfélék lehetnek, akár változtathatók, és változnak is. Mert ez az élet rendje. Férfiasan vagy nőiesen viselkedni ma már egészen mást jelent, mint ötven vagy száz évvel ezelőtt, ez egy mondhatni természetes változási folyamat. Portörlés helyett ideje volna továbblépni. A rossz hír számukra az lehet, hogy nem tudjuk: a jövőben milyen viselkedést tartanak majd férfiasnak vagy nőiesnek, és egyáltalán lesz-e még szükség ilyen megkülönböztetésre. Vagy pedig nemétől függetlenül bárki elsajátíthat bármilyen viselkedést, beállítódást és jellemvonást.

Most akkor kössük fel magunkat? Riogassunk azzal, hogy a férfiasságnak leáldozott? Lábszagú poénokra (A vicc szerint egy kisfiú megkérdezi a papáját, hogy milyen az igazi férfi. „Olyan valaki – magyarázza az apja –, aki felelősséget visel a családjáért, jó példát mutat, védelmet és hátteret nyújt nekik.” A fiú válasza: „Akkor olyan férfi szeretnék lenni, mint anyu.” ) és Bruce Lee örökségére hivatkozva aggodalmaskodjunk mások maszkulinitásának hanyatlásán, nem létező problémát kovácsolva kicsinyes, mások másságával mit kezdeni nem tudó frusztrációinknak engedelmeskedve? Ehhez adná a nevét Böjte Csaba?

Nekem van egy jobb ötletem: mivel szerintem a férfi akkor is férfi, ha nem jár klubba, Bruce Lee helyett Ferenc pápa legyen a kötelező olvasmány. "Ha egy ember meleg, keresi Istent és jószándékú, akkor ki vagyok én, hogy megítéljem őt?" Ha az ember férfi, akkor is férfias lehet, ha nem méricskéli folyton saját férfiasságát, és nem hasonlítja a másokéhoz. Mint ahogy egy férfi akkor lesz igazán erős, megbízható, udvarias, azaz férfias, ha nem ítél meg másokat. És ha nem kreál ő maga mesterségesen háborús állapotokat.

fotók: Facebook

Ha tetszett, amit olvastál, vagy pont nem, de legalábbis hiányzik egy lájk az életedből, csatlakozz az újonnan indult Facebook-oldal kedvelőinek táborához.