hacsaknem

Ha nem tudnám, hogy a reklámadó gyalázata pár hónap múlva ugyanúgy a kollektív memóriakiesés szemétdombjára kerül, miként korábban az alaptörvény példátlanul önkényes foltozgatása, a dohánypiac arcpirító feldarabolása, vagy a legkiszolgáltatottabb társadalmi réteg vegzálása, akkor is szóvá tenném: a reklámadó, nem kényszer és nem igazság. Most, hogy Orbán Viktor hivatalosan is megerősítette, szerinte ez az adó azt jelzi, hogy van igazság, eggyel több okom van kinyilvánítani mit gondolok azokról a kényszerű igazságokról, amelyeket a Fidesz kormányzásának köszönhetően sokadik éve, nap mint nap lenyomnak a torkunkon.

Az RTL Klubbal ellentétben, én nem várok csodákat Áder Jánostól. Bármennyire is cinikus, hogy a költségvetés szempontjából minimális reklámadó csaknem felét az RTL Klubnak kell megfizetni, miközben részesedésük a teljes reklámpiacból nagyjából 15 százalékos. Bármennyire is cinikus, hogy az RTL Magyarország már ma is nagyobb összeggel árul hozzá a közteherviseléshez, mint a reklámadóból várt állami bevétel. Ennek ellenére, az egyetlen orbáni igazság szellemében „be fogunk szedni 9-10 milliárd forintot egy olyan szektortól, amely nagy méretű, és nagyon nagy profittal dolgozik”. És igen, be fogják szedni. Sokadik éve ezt teszik: onnan szedik be, ahol még  van. Ezt hívják unortodox gazdaságpolitikának. 

Mert ma Magyarországon állítólagos piacgazdasági körülmények között, az egészséges piaci verseny szellemében Orbán egymaga igazságot tehet. Eldöntheti, hogy kik azok, akik szerinte nagyon nagy profittal rendelkeznek, és önkényesen megadóztathatja őket. A kikényszerített, felcímkézett igazságok nevében. Mindenféle magyarázat nélkül. A kereskedelmi tévék népbutítására és a méltányos közteherviselés elvére hivatkozva ilyen módon lehet legitimálni a nemzeti együttműködés rendszerében folyó szakszerű, profi népbutítást. Pedig a nem létező ellenségekkel folytatott igazságos harcok butító populizmusának két pofára zabálása helyett, nem volna oly megerőltető belegondolni: a fentiek alapján vajon ki és mi jön ez után, ki és mi lesz a következő? 

Ha a társasági adót, nyereségadót fizető média vállalkozásokra ilyen módon lehet plusz terheket róni, akkor nem logikus, hogy bárkivel megtörténhet ugyanez? Persze nem a kültéri reklámhordozókban utazó, gyakorlatilag az egész piacot letaroló, sok kis cégecskében nyerészkedő Simicska-félékre gondolok, akik teljes védettséget élveznek a reklámadóval szemben. Sőt, nem is a milliárdos osztalékokból tengődő Mészáros Lőrincekre, vagy Orbán Győző Bálintokra, az állami liciteken mindenkit eltaposó Közgépet taszítókra, az ő profitjuk valamiért nem szúrt szemet az igazságosztók háza táján. De gondolok mindenki másra, aki történetesen rossz szekeret tol, még akkor is, ha profitja után tisztességesen adózik.

Azt hiszem, a legfélelmetesebb ebben a történetben is ez a semmihez nem hasonlítható, ellentmondást nem tűrő, igazságnak titulált önkényeskedés. Amely önkényeskedéssel egy baj van: teljesen kiszámíthatatlanná teszi a gazdaságot. Azt a gazdaságot, amellyel kapcsolatban Orbán Viktor - aki érdemi kérdésekre adott érdemi válaszok helyett saját gondolataival szeret előhozakodni - azt nyilatkozta  pár önálló gondolattal lejjebb: "4-6 százalékos gazdasági növekedés kell, ami nem lehetetlen."

Valóban: nem lehetetlen. De nem is valószínű. A kikényszerített igazságok már csak ilyenek. Attól, hogy egy büdös nagy valótlanságra ráragasztjuk az igazság címkét, még nem válik automatikusan azzá. Attól, hogy a szomszédom szerintem túl sokat keres hozzám képest, az ő szerintem "fölös" bevétele egyáltalán nem illet meg engem. Vágja, miniszterelnök úr?