Miközben tájékoztató anyagnak álcázott hirdetések formájában dübörög a kormányzati pénzből finanszírozott, "Magyarország jobban teljesít!" győzelmi csatakiáltásra épülő Fidesz-kampány, az életünk minden területét átfogó monoton propaganda ellenére olvasom, hogy Magyarország közel harmada éhezik. Igaz, a pontosság kedvéért föltétlenül hozzá kell tennem: nem a Fidesz szerint, hanem a jó magyar emberek saját bevallása szerint. Tudom, hogy ennek aligha van jelentősége most, amikor ismét történelmi fordulópont előtt áll az ország, de azért az újabb mandátum felé vezető, töretlenül diadalmas menetelés közepette nem volna haszontalan jelentőséget tulajdonítani ennek a nem kicsit mellbe vágó adatnak.

Az van, hogy a válság előtti évekhez, azaz a népnemzeti riogatásra kiválóan alkalmas elmúlt nyolc év részét képező 2006-2007-hez képest közel kétszer annyian vannak Magyarországon, akik úgy érzik, élelemre sincs elég pénzük. Az OECD felmérése szerint 2011-2012-ben a magyarok 30 százaléka tartozott ide. 2006-2007-ben ez az arány még 17 százalék volt.

Nem mondom, hogy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet által szolgáltatott adatokra mindig minden körülmények között mérget kellene venni. Nem gondolom, hogy az OECD 34 tagállama közül Magyarország az egyetlen, ahol a gazdasági válság hatásai a szegényebb réteget érintette legsúlyosabban. És még csak azt sem akarom sugallni, hogy a válságkezelésben egyedül Magyarország maradt alul

Pusztán arra szeretném felhívni a választási kampányra görcsösen fókuszáló, az ország népét a rezsicsökkentés alamizsnájával felelőtlenül kábító uraknak, hogy vannak más statisztikai adatok is, mint azok a kozmetikázott számsorok, amelyek azt hirdetik, hogy a jólét, és az egzisztenciális biztonság országa vagyunk, amiért örök hálával tartozunk nagyszerű, megkérdőjelezhetetlen felhatalmazással bíró vezetőinknek.

Legjobb esetben is elgondolkodtató, reálisan szemlélve viszont leginkább kétségbeejtő képet fest közmunkások vállán álló, a hajléktalanok vegzálásában élen járó, rezsicsökkentett országunkra nézve, hogy a "Volt-e az elmúlt 12 hónapban olyan alkalom, amikor nem volt elég pénze élelmet vásárolni magának vagy családjának?" kérdésre a magyarok 30,8%-a igennel válaszolt. Elkeserítő, hogy e rendkívüli teljesítmény tekintetében pusztán Mexikó és Törökország bizonyult "jobbnak" nálunk. Ugyanakkor végképp felháborító, hogy a kormánypárti mantrákban szitokszóvá minősített elmúlt nyolc évhez képest majdhogynem megduplázódott azoknak az aránya, akiknek az alapvető élelmiszerek beszerzése is komoly gondot jelent. Úgy értem, a táplálkozás, mint biológiai, létfenntartási szükséglet kielégítése.

Selmeczi-félék nyelvére lefordítva:az OECD is csupán azért létezik, hogy Magyarország felbérelt ellenségeinek utasítására újabb és újabb aljas támadásokat intézzen minden idők legsikeresebb, a világnak unortodoxiából példát statuáló kormánya ellen. Ha nem volna végtelenül szomorú a történet, a fentihez hasonló keserű cinizmussal akár el is viccelhetnénk. De a helyzet egyáltalán nem annyira vidám, mint amennyire a közérdekű politikai reklámok sejtetni, ránk erőltetni próbálják.

Úgyhogy Magyarország egyre több tekintetben jobban teljesít: az éhező magyarok száma csupán egy a sok közül.