Miközben Ukrajnában változatlanul ropognak a fegyverek, miközben következésképpen néhány hálás Facebook fotó kedvéért Orbán Viktor miniszterelnök a magyar-ukrán határon játssza az agyát (félreértés ne essék: nem a mesterlövészek útjába állás céljából ment oda), miközben a CÖF mégsem az orosz-magyar barátság megerősítése okán vonul utcára, és miközben a Fidesz gőzerővel keresi a politikai ellenfél választási kampányban lejáratható újabb Simon Gáborjait, elég sanszos, hogy sokunk figyelmét elkerülheti az alábbi túlságosan is fontos hír: a bíróság körében felmerült objektív okból halasztotta el a Fővárosi Törvényszék a Magyar Helsinki Bizottság által Hoppál Péter Fidesz-szóvivő ellen indított személyiségi jogsértés miatti pert.
Hogy kit érdekel? És hogy mi ebben a sztori? Ránézésre senkit nem érdekel, ránézésre nincs itt semmiféle sztori. Merthogy egyébként, különféle, lehetőleg konkrét indoklások és a fellebbezés esélyétől megfosztott bírósági végzések kíséretében Magyarországon bármikor elnapolható lehet bármilyen mezei tárgyalás. Mondjuk február 12-ről április 9-re. Csakhogy ez nem egy közönséges per. Ez a Fidesz egyik első vonalba tolt arca ellen indított eljárás. És az sem érdekel, hogy nyilvánvalóan nem jönne túl jól választási kampány idején itt semmiféle botrány, amelynek főszereplője a jelenlegi kormánypárt.
Pedig Hoppál Péter cifrákat mondott világ életében, vagy ha nem is, de szépreményű szóvivő pályafutása során mindenféleképpen. Hoppál szerint ugyanis az van, hogy amerikai pénzből finanszírozott álcivil szervezetek (álcivil szervezet a Fidesz szerint pl. Társaság a Szabadságjogokért, Magyar Helsinki Bizottság, Haza és Haladás Alapítvány, Eötvös Károly Intézet, Nők a nőkért Együtt az erőszak ellen, Háttértársaság a melegekért, Demokratikus Ifjúságért Alapítvány, MONA Magyarország Női Alapítvány, Krétakör Alapítvány, Amnesty International Magyarország) a Soros Györgyhöz köthető amerikai pénzügyi körök dollármillióin szapulják a Fidesz kormányzását, valamint "ez a pénzügyi kör segítette kiképezni azokat a fiatalokat is, akik a Fidesz-székház elleni törvénytelen és erőszakos akciót hajtották végre", stb.
Nem az én tisztem eldönteni, hogy Hoppál arrogáns, a társadalom különféle szegmenseinek (már ha a nők, vagy a melegek példának okáért egyáltalán a társadalom egyes részeit képezik hős, nemzeti szóvivők szerint) képviseletét ellátó civil szervezetekkel kapcsolatos kijelentéseinek igazságtartalma a bányabéka seggét, avagy a csillagos eget súrolják. A magyar igazságszolgáltatástól viszont joggal várhattam el, hogy a február 12-i tárgyalást ne halasztgassa nagyvonalúan az országgyűlési választások utáni időpontra, függetlenül az ítélet előjelétől, a történet várható kimenetelétől.
Mert ugyan nem tudom, hogy a Fővárosi Törvényszék hány február 12-i tárgyalást tolt el április 6 utánra, de mert nevetségesnek tartom, hogy az objektív okok helyett még a szánalmas bírósági túlterheltségre sem volt képes hivatkozni, amikor megkímélte a Fidesz kampányát egy Hoppál-ügytől, de mert Hoppál büntetlennek remélt fröcsögése amúgy sem hozható a demagógia közös nevezőjére Simon Gáborok több száz millióival, haladjunk, feleim, nincs itt semmiféle látnivaló.
A magyarországi igazságszolgáltatás újfent benyalt a politikai hatalomnak. És akkor mi van? Semmi. A botrányokat hagyjuk a választás utánra. A német megszállás botrányosan megosztó emlékművével is várhatunk májusig, nehogy már Hoppál ügye fontosabb- sürgősebb legyen, és bekavarjon esetleg a választás kimenetelébe. Április 6 után aztán meg már végképp nem lesznek objektív okok sem. Vagy ezért, vagy azért.