Kicsit nem figyeltem oda, és elkezdődött a választási kampánnyal óhatatlanul együtt járó aláírás gyűjtési népnemzeti tömeghisztéria, amely minden bizonnyal szolgáltatni fogja az újabb meg újabb, gusztustalannál jóval gusztustalanabb PR-fogások tömkelegét az érdeklődő és kevésbé érdeklődő szavazók számára. Amelyekre minden bizonnyal felemeli, de leginkább nem emeli föl fejét a búsa magyar, így valószínűleg arra sem húzza el a száját, hogy Orbán Viktor miniszterelnök felesége késő este ugyan biza milyen alapon ronthat be a magyar családok otthonaiba abban a választókerületben, amelynek fideszes jelöltje Fónagy János államtitkár.

Nem mintha nem lenne hősies és tiszteletre méltó cselekedet egy miniszterelnök feleségétől, hogy kiveszi a részét abból a munkából, amely férjeurát és parancsolóját újabb négy évre visszajuttatja az ország élére, de az Orbán Viktor élő és viruló Facebook oldalán közzétett, erről tudósító 40 másodperces manipulációs kísérlet a maga nemében minden groteszkségi rekordot megdöntött. Dacára annak is, hogy minden idők legnagyobb dunai árvize óta tudjuk: a Fidesz és Orbán kommunikációja verhetetlen a populizmusban, demagógiában és az olcsó, de rendkívül hatékony mesterkéltségben, ez az újabb kampányszagúan valóság idegen, megrendezett sztori elkeserítő képet nyújt arról, hogy mi vár ránk itt április 6-ig.

Túl azon, hogy a General Electric képviselőivel leginkább középiskolás fokú angol szókinccsel kedélyeskedni már önmagában is vicces (végül is nem olyan tragikus, belátom), túl azon, hogy felfoghatatlan miért érdekelheti ezeket az embereket, hogy Magyarország miniszterelnöke hány üveg vörösbort képes kinyitni miután késő este, a napi robot után hazaérve azt tapasztalja, hogy felesége nem tartózkodik otthon, és némiképpen aggódva azért, hogy talán a Fidesznek még sincs annyi lelkes aktivistája, mint amennyiről szól a fáma, elképesztő ez a gyengébbek kedvéért feliratozott, megrendezett színjáték. (És nem azért, mert Viktor balján Szijjártó Petike - ki más? - tölti önelégült fejjel borospohárba az ásványvizet.)

Persze van úgy az ember, hogy nincs otthon az asszony, és előkapja a borosüveget, de ha már így alakult, egy ország miniszterelnöke nem feltétlenül köti ezt egy multinacionális cég vezetőinek orrára, mert enyhe trágyaszag lengi körbe a stratégiai megbeszélést. Persze, mióta tudjuk, hogy a mindenség is a magyar sikerekkel mérhető, tulajdonképpen szóra sem érdemes a történet. Bár tény, hogy azért megnéztem volna egy-két boldog magyar fejet, amikor Anikó asszony becsenget, hogy a Fónagy Jánosnak kellene aláírni. Vagy Pistikének. Vagy Marikának.

Hát így. Dübörög a kampány, mi meg zabáljuk. Két pofára. És beengedjük a miniszterelnök feleségét este 8 után is. Vagy nem. Vagy csak egyszerűen rácsodálkozunk, de leginkább már rá sem csodálkozunk arra, hogy az agymosás milyen elképesztő távlatait képes megnyitni előttünk a jelenlegi kormánypárt néha egészen szórakoztató, foltokban elkeseredésre hajazó választási kampánya.