Aszonta a mi Viktorunk, saját közszereplői Facebook oldalán, csütörtök este, csúcsidőben felpakolt videoüzenetében, hogy "Jó estét, fészbukkosok, jó hírem van!" És, hiszitek vagy nem, csípőre tette a kezét. Spontánul ha nem is. De hogy a drámai hatás igazi legyen, egyúttal jól neki is támaszkodott a miniszterelnöki íróasztalnak, és szinte önmagától megrészegült, elcsukló hangon közölte: "közzétették a foglalkoztatási és munkanélküliségi adatokat, amelyek nem egyszerűen csak jók, még csak nem is kiválóak, hanem egyenesen lelkesítőek." Ha már mindenáron, minden mesterségesen feltuningolt, a valóságtól tetszőlegesen elrugaszkodott adatból választási kampányt előkészítő témát kell generálni, nekem is lenne néhány észrevételem ehhez a felhőtlen lelkesedéshez.

Hát, fene tudja. Testtartás ide vagy oda, Viktorom! Most semmi kedvem belekötni ebbe a lazasággal palástolni kívánt tenyerestalpas beállásba, maradjunk annyiban: biztos én egy másik filmet nézek - tudom, hogy ennek semmi köze a foglalkoztatáshoz - azt írja ez a gonosz balliberális média, hogy itten elszállt a magyar valuta, hogy 312-nél is járt a minap az euro (tudod, az az euro, ami a fülkeforradalom idején sacckábé 262-nél járt). Igaz, nem tehetsz te erről, szóval én kérek elnézést, csak úgy megjegyeztem.

A széles nagyközönség pontos tájékoztatása kedvéért akkor leírom, mit mondtál, lelkesedésben élen járó egyetlen Viktorom.

Egy év alatt több mint százezerrel nőtt azok száma, akik munkából élnek meg Magyarországon. Különösen jó hírem van a fiatalok és a nők számára, mert az ő esetükben évtizedek óta nem dolgoztak annyian, nem találtak annyian munkahelyet, mint az elmúlt hónapokban. Mindez bizonyíték arra, hogy az irány, amelyet közösen jelöltünk ki négy évvel ezelőtt, jó, sőt biztató, sőt meghozta a várt és kívánt eredményeket.

A világért sem akarnék ellentmondani ennek az újabb csodálatos sikersztorinak, de mivel még nem sikerült tisztára mosnotok idegenlelkű, rendszerkritikus agyamat, és ha már így a "Fészbúkkon" is egyre elszántabban szembe kell szállni a baloldal előretörésével, a megszólítottság okán, halkan szólni szeretnék: valahogy már megint akad egy-két apró szépséghibája ennek a fehér ing alatt fehér trikós, optimistán túlcsorduló prezentációnak.

Sajnos a KSH adatainak lelkesítő jellege velem nem feledtette el a 1,5 millió munkahely beváltatatlan ígéretét. Apropó: meg tudná mondani valaki ebből a négy milla tizenötezerből konkrétan mennyi a minimálbér alatt kereső közmunkás? Viktorom? A versenyszférában mi a helyzet? A külföldön dolgozó, egy évben három napot dolgozó magyarok is benne vannak ebben a mágikus, mesebeli statisztikában, amellyel remélhetőleg addig jóllakunk, amíg legközelebb újra hírekkel jelentkezel? Na ugye.

Úgyhogy ne fenyegess, és ne ígérgess, Viktorom! A padlás tele van ezekkel a lelkesítő hírekkel. Miszerint végre jogállam van, 4 millió fölött a foglalkoztatottság, hasít a gazdaság. Lassan olyan érzésem van, mintha harminc évet repültünk volna vissza az időben, és bárhova kapcsolok, minden adón a lelkesítő jó hírek jönnek szembe, amelyek köszönőviszonyban nincsenek azzal a valósággal, amely naponta körbevesz.

A siralmas állapotokat kiugró sikereknek nevezni, és azokon önfeledten lelkesedni azoknak megy, akiknek a tettekre ha nem is, gátlástalan hazudozásra van stratégiájuk. Jópofa ez a kaján vigyor az arcodon, de az én "fészbukkos" agyamnak nem jött be ez a lelkesítő jó hír. Kicsit és halványan azért remélem, hogy április 6-án kicsit alábbhagy ez az arrogáns lelkesedésed.