Valószínűleg kormányváltásra készülő közegekben, és egyáltalán az ellenzékkel szimpatizáló barátaim, ismerőseim körében egyáltalán nem lesz népszerű, amit most írni fogok. De mert szerencsére mondanivalóm népszerűségénél sokkal fontosabb az igazságérzetem, így nem rejthetem véka alá megütközésemet, amely az alábbi hír olvastán ragadott magával. A hír így szól: Vak komondor-díjat alapít az Együtt-PM szövetség, amely azt szeretné, hogy a "legbunkóbb és legtahóbb" fideszes, KDNP-s és jobbikos képviselők kitüntetésben részesüljenek. Bővebben: 

Dorosz Dávid, a PM politikusa, független országgyűlési képviselő elmondta: az első díjra tíz jelöltjük van, nyolc fideszes, egy KDNP-s és egy jobbikos politikusra lehet szavazni a párt Facebook-oldalán. Ők az ellenzéki párt szerint olyan férfi képviselők, akik azt hiszik, hogy bármit megengedhetnek maguknak a nőkkel szemben, és korábban vagy fizikálisan, vagy verbálisan bántalmaztak is nőket. Tordai Bence szerint jelenleg a kormánypártok Orbán Viktor miniszterelnök vezetésével olyan "ókeresztény eszméket" hirdetnek viselkedésükkel, amelyek szerint a nőket el kell zárni a karrier elől. Ezzel szemben a PM szerint közelíteni kell a férfi és a női szerepeket egymáshoz, ki kell próbálni a klasszikus férfi szerepeket a nőknek és fordítva. - írja a nol.hu, és sok más hírportál.

Ha csak annyit írnék, hogy elszomorító kezdeményezésnek tartom, akkor sem szorulna különösebb bizonyításra a véleményem. Mondhatnám egyszerűen azt, hogy e hatalmas ötlet helyett, jobb lett volna ki sem kelni az ágyból az illetékeseknek. Ennek ellenére néhány gondolatot mégis hozzáfűznék. Egyfelől egyértelmű: a politikai élet és a közbeszéd színvonalának általában vett lezüllése/szándékos lezüllesztése, az ideológiai barikád másik oldalán álló ember, a mindenkori politikai ellenfél személyisége, emberi mivolta tiszteletben tartásának lábbal tiprása egyáltalán nem új keletű jelenség. Még csak nem is hungaricum, de legalább jó mélyen gyökerezik nem kizárólag kelet-európai (politikai) kultúránkban. Nem tegnap óta, nem három éve bunkó a politikus, bár tény: a jelenlegi, bányabéka segge alatti szint elérésébe apait-anyait beleadott a Fidesz.

Másfelől: igaz, a kormányváltáshoz alig vitt volna közelebb, de legalábbis elegánsabb lett volna a díjat/kitüntetést/negatív elismerést, párthovatartozás nélkül, a "legtahóbb-legbunkóbb" képviselőket megillető díjként prezentálni. Hitelesebb, méltányosabb, értékelhetőbb lett volna. Így viszont attól tartok, hogy sem szimpatikusabbak, sem népszerűbbek nem lettek az ellenzéki szövetség képviselői, és nem fogják a politikától megundorodott, közönyös magyar embereket eredményesebben megszólítani. Azt hiszem, nem ez a módja. Nem hiszem, hogy ez lenne a változás és a remény szele, amelyről oly sokat hallani mostanság.

Nem gondolom, hogy azok a jóérzésű emberek, akiknek az olcsó buzizás, zsidózás, cigányozás, vagy a nőkre tett sértő, dehonesztáló megjegyzések egyáltalán nem jönnek be, kitörő örömmel fogadták volna ezt a kezdeményezést. Kétlem, hogy ők erre a fajta óvodás fogásra kíváncsiak lennének. Annál is inkább, hogy megvan a saját, pontos nyilvántartásuk azokról a minősíthetetlen kirohanásokról, megnyilatkozásokról, magatartási formákról, amelyeknek sem a mindennapi életben - a hálószobákban, munkahelyeken, köztereken - sem a magyar Országgyűlésben nincs helyük. Félő, hogy a Vak komondor-díj nem hatja meg őket.

Amint előrebocsátottam, engem sem. Dacára annak, hogy lehetőség szerint nem mulasztottam el szóvá tenni azt a rengeteg nettó tahóságot, amellyel az elmúlt időszak nem ritkán vérlázító és arcpirító politikai történései kecsegtetettek. És dacára annak is, hogy határozottan elítélem a nőkkel szembeni erőszak és bunkóság bármilyen formáját, és általában a kirekesztő, megbélyegző, a társadalmat folyamatosan mérgező közéleti megnyilvánulásokat. Az írásaimat olvasva bárki rájöhet: én vagyok az egyike azoknak, akik következetesen hangot adtak pl. a Kósa Lajos, Kövér László, Illés Zoltán, Kerényi Imre, Lázár János, vagy éppen Orbán Viktor névre hallgató trágyaszagú bunkótahóságnak. 

Ugyanakkor viszont és éppen ezért most én vagyok az első, aki azt mondja: nem a Fidesz, nem a KDNP és nem a Jobbik tahó és bunkó. Vannak tahó fideszesek, KDNP-sek, jobbikosok, mint ahogy Szanyi kapitányról sem túl nehéz megmintázni a taplóság szobrát. Pedig ő pont MSZP-s. Úgyhogy általános érvényű közhely, de továbbra is aktuális: a mienktől különböző politikai nézeteket valló embertársunk tisztelete nem ideológiai jobb-, vagy baloldal kérdése.

Szóval enyhén képmutatóra és ízléstelenre sikerült ez a díj, nagy kár volt erőltetni, uraim. Van az a szint, ahová nem alacsonyodunk le. Főleg akkor, amikor éppen ezt a nagyon alacsony szintet kifogásoljuk a másik oldalon állók viselkedésében. Érdemes lenne dönteni a bohóckodás és a kormányváltás között. Még nem késő. A vak komondor, és a másik oldal tahóságának méricskélése helyett én az utóbbira koncentrálnék.