"A mostani, törvényekhez kötött kormányzásra már nincs szükség, ezt a rendszert a diktatúráktól való félelem miatt alkották meg a rendszerváltás után, és talán 1998-ig indokolt volt. A veszély azonban elmúlt. Azt tartanám normálisnak, függetlenül attól, hogy a következő ciklusokban milyen kormányok lesznek, ha a parlament csak a legalapvetőbb garanciális szabályok megalkotására tartana igényt, és adna egy felhatalmazást négy éven keresztül a kormánynak. Ez egyfajta rendeleti kormányzás lenne, a rendeleti kormányzás rossz íze nélkül.”

Fejlett demokráciákban ez, vagy egy hasonló kijelentés lehetne akár az a sokadik, utolsó utáni olyan üzenet, amely felelős, jóérzésű embereket végképp eltántoríthat attól, hogy arra a pártra szavazzanak, amelynek kútfejéből ez a hatalmas, semmiképpen nem előzmények nélküli, de annál rosszabb emlékű ötlet kipattant.

Miután már régóta tudjuk, hogy mifelénk a parlament akár ellenzék nélkül is simán működhetne, megegyezhetünk abban, hogy mi semmiképpen nem vagyunk egy fejlett demokrácia. Miután az elmúlt három és fél év egyértelműen bizonyította a Fidesz-KDNP kormány ama igyekezetét, hogy a  parlament törvényalkotó szerepét üres formasággá züllessze, egyáltalán nem vagyok meglepődve Kövér László legújabb alakításán.

Ellenkezőleg. Semmiféle kétség nem fér hozzá, hogy az Országgyűlés elnöke nem a hétvégi lagzi utáni mámoros állapotának köszönhetően beszélt bele a vakvilágba, hogy nem egyszemélyes produkcióját adta elő, hanem pártja és kormánya igencsak profi kommunikációs forgatókönyvének stratégiai fontosságú, stratégiailag időzített eleméről van szó.

Sem leegyszerűsíteni nem kívánom ezt a komoly kérdést, és jogelméleti fejtegetésekbe sem szeretnék nyakig elmerülni. Azt gondolom viszont, hogy a törvényalkotó hatalom áthelyezése a végrehajtó hatalomra nem csupán a hatalmi ágak egészséges szétválasztásának elvét törli pofán, hanem ezt a gyönge, ingatag, de még mindig demokráciának nevezett homályos intézményrendszert is. Biztosak lehetünk benne, hogy ha Kövérék valóra váltják ördögi tervüket, a végrehajtó hatalom észrevétlenül fogja felzabálni a törvényhozás még meglévő tekintélyét, aminek nem sok idő kell majd arra, hogy a lelkekben is kitapossa magának a szabályszerű diktatúra helyét.

Ezért hazudik Kövér, amikor a rendeleti kormányzást a diktatúrával ellenkező irányba mutatóként definiálja, és ezzel az ellenkező iránnyal legitimálja. Azok a fejlett demokráciák, amelyek baromira megégették a kezüket ezzel a rendszerrel, sokat tudnának mesélni erről. Bennük a diktatúra iránti ellenszenv valószínűleg sokkal kiolthatatlanabb, és elevenebb, mint a Kövér-félék fiatal demokratából öreg diktatúra-építővé vált klientúrájában. És ahol kétharmados többség birtokában ellenzék nélkül is flottul lehet kormányozni, ott a rendeleti kormányzás csak egy magasabb szintre helyezi ezt a meggyőződést. Miután az állami közakarat kialakításában csak a kormány és a kormány mögött álló pártok vehetnek részt, ott a jogalkotás zárt miniszteri ajtók mögött zajlik, az ellenzék és a nyilvánosság teljes kizárásával. Ez pedig sajnos nem csupán az ellenzék, hanem a magyar demokrácia sérelme is.

Ha a magyar Országgyűlés elnöke nyilatkozati szinten a hitleri Németország kormányzási gyakorlatának, és általában a a diktatúrák közös gyakorlatának átvételében látja megtestesülni a normalitást, biztosak lehetünk benne, hogy a Fidesz még a választások előtt meglépi ezt az őrületet. Leszarva, hogy a parlamenti tárgyalás és annak nyilvánossága éppen arra való, hogy a népakaratot tükröző többség és kisebbség egyaránt részt vehessen a döntések meghozatalában. És arra, hogy ehhez bármikor segítségül hívhassa a nyilvánosság, a közvélemény érvrendszerét is. Mert akármilyen kétharmados többséget szerezzen is valaki egy ország parlamentjében, legalább a látszat kedvéért kénytelen figyelembe vennie ezt a bizonyos érvrendszert akkor is, ha általában egyáltalán nem tetszik neki, és magasról tesz rá.

Nos, a jelenlegi konszolidálódó pártállami diktatúrában a parlament valóban felesleges, csak a bajnak van, akadályozza az érdemi, hatékony munkát. Erről szól a Kövér szájába adott ötlet. Amelynek elfogadása csak idő kérdése. Mert – ne legyenek ezzel ellenkező előjelű illúzióink - a Fidesznek hatalmon kell maradnia, és hatalmon fog maradni. Ha kell, a rendeleti kormányzás eszközével is.  

Vajon a rezsicsökkentésről, devizahitelesek megmentéséről, a munkahelyteremtésről, jólétről, gondoskodó nemzeti kormányról szóló tündérmeséktől elbódult istenadta nép mikor ébred rá, hogy a Fidesz keményen önti a diktatúra betonját? Azé a diktatúráét, amelyben még abba se lesz beleszólása, hogy milyen fát vágjanak a hátán.

Update: Kövér László az Echo Tv segédletével kísérletet tett a kimagyarázásra. Hogy tudniillik az ellenzék félremagyarázta a szavait és műbalhézik. Pedig ő éppen az ellenkezőjéről beszélt annak, amit mondott. Nekem meg nagyon úgy tűnik, hogy kábé megismételte, amit előzőleg mondott. Különben is, hogy várjuk el egy diplomás, demokrata jogásztól, hogy egyértelműen fogalmazzon? Hogy lehet, hogy neki mindig mást jelentenek a szavai, mint amit mond, és a demokrácia-jogállam nyelvét legalább középiskolás fokon beszélő emberek értenek belőle? Egyszerűen. Kövér a demokrácia sajátos nyelvét beszéli. Amely kormányon teljesen másként hangzik, mint ellenzékben. Most éppen kormányon van. Most a kormány hatásköreit kívánja bővíteni. Hogy ha majd esetleg ellenzékbe kerül, legyen amin sírnia.