"Ennek nagyjából most akkor vége van. Örülnék, ha nem lenne igazam, de attól tartok, hogy az Együtt-PM és MSZP közös indulásának feltételei ma széjjelhullottak. Ez a végjátszma." Én is szeretném, ha Gyurcsány Ferencnek nem lenne igaza, amikor emígyen vélekedik Bajnai Gordon és Mesterházy Attila cicaharcának pénteki fejleményeiről, a két alakulat vezetőjének legutóbbi nyilatkozatairól.
Az a baj, hogy Gyurcsány meglátásában viszont – ezúttal kivételesen (vagy nem) – rendkívül sok igazság rejlik, és ami még rosszabb: a Fidesz háza táján a fiúk igen nagy valószínűséggel csapdossák a térdüket a röhögéstől. Nem véletlenül, és nem is alaptalanul. A két legnagyobb demokratikus ellenzéki párt vezetőjének tegnapi sajtónyilvános performansza ugyanis mindannak a megcsúfolása volt, amit egymással valódi összefogásra törekvő, egymást tiszteletben tartó, a helyzet komolyságát érdemben felfogó és ennek megfelelően cselekvő politikusok a választások előtt alig több, mint fél évvel megengedhetnek maguknak.
A sértett óvodás szerepében tetszelegni, és a sajtónak részletekig menően ecsetelgetni a másik fél számodra érthetetlen lépéseit, legfeljebb egy dolgot bizonyít meggyőzően: az összefogás ördöge igenis a részletekben rejlik. Eddig is abban rejlett, bármennyire is próbálták azt jelentéktelennek tartva, minden alkalommal lesöpörni az összefogás asztaláról. Egyáltalán nem elég azt reggeltől estig hónapokon át szajkózni, ha az emberben nincs hajlandóság tudomásul venni, hogy ebben a versenyben valakinek szükségszerűen másodiknak kell lennie. Közhelyes, de annál nagyobb gyurcsányi igazság: "Kell a politikához némi bölcsesség és belátás, hogy megértsük, bizonyos csaták tovább nem vívhatók. Ez a csata tovább nem vívható, valakinek hátra kell lépni.”
Az egymás számára elfogadhatatlan ajánlatok időhúzásra játszó taktikája egyáltalán nem jött be, a bölcsességet és belátást felülírták a részben érthető személyes ambíciók, a kompromisszumra való hajlandóság szánalmas hiánya. Mindaz, amihez sajtónyilatkozatok szintjén legalábbis olyan nagyon közel érezték/érzik (?) magukat a felek, tulajdonképpen tegnap került valószínűtlen messzeségbe. A Bajnai által felvetett ajánlat (telefonos előválasztás a miniszterelnök-jelölt kiválasztására) és annak Mesterházy általi überelése (élőszavazásos előválasztás a jelöltek kiválasztására) valóban azt jelzi: itt nem valami elkezdődik, hanem éppen most lett vége.
Nem kell ahhoz szociológusnak lenni, hogy az ember belássa, micsoda naivitás azt hinni, hogy választói névjegyzék hiányában két hét alatt le lehet lekeverni egy ilyen, a magyarországi politikai gyakorlattól idegen, marha drága, következésképpen bizonytalan-megbízhatatlan eredményeket produkáló előválasztást, amelyet valószínűleg Kubatovék sem fognak ölbe tett kézzel figyelni. Hogy elég kibérelni egy-két kultúrotthont, és hömpölyögni fog a nép igazságot tenni abban kérdésben, amelyben Bajnaiék-Mesterházyék tárgyalások útján képtelenek.
Márpedig alig több, mint fél évvel a választások előtt a fiúk még mindig technikákon vitáznak, mindkét fél a számára kedvezőbb stratégiát támogatja, miközben tulajdonképpen mindketten arra várnak, a másik mikor veszíti el a türelmét. Hogy aztán rásüthesse a bélyeget: ő az, aki ellehetetlenítette az együttműködést. Az eddigi időhúzás, taktikázás mostanra oda vezetett, hogy valóban kifutottak az időből, uraim. És minden sajtókamerák előtti megnyilvánulás, amellyel saját igazukat védik a másik ellenében arra utal: sajnos tényleg nem értik, hogy önöknek nem egymást, hanem Orbán Viktort kell legyőzniük.
Fatális hiba csúszott az ellenzéki összefogás mátrixába, mikor kaptok észhez, fiúk? Bajnai Gordonnak – a hozzá csatlakozók táborának ellenére, és megkockáztatom, elhibázott stratégiájának és eddigi kampányának köszönhetően – nem sikerült érdemben növelnie támogatottságát, amely elengedhetetlen volna ahhoz, hogy a miniszterelnök-jelölti pozíciót vindikálhassa magának. (És ne legyen igazam, még az is benne van, hogy ha végül nem ő lesz a jelölt, mostani támogatói is szépen sorban kiállnak mögüle.)
A másik oldalon Mesterházy Attila azt nem érti, hogy szavazóit felrázni nem most kell egy ún. hús-vér előválasztás útján, a többi ellenzéki párt, leendő szövetségese(i) rovására, elvileg erről kellett volna szólnia az elmúlt három évnek. Most az összekovácsolás, összefogás ideje van. Amit persze úgy elég nehéz elérni, hogy Nándornak és a hozzá hasonló nehézfiúknak nem lehet megmondani, hogy vissza kell lépni a másik fél javára, mert elvileg erről is szól ez a fránya összefogás.
Hát ezért van itt dráma, uraim, ahogy Gyurcsány kolléga is jelezte. És már nem sok idő van aludni a dologra. A Fidesznél már minden bizonnyal megrendelték a Colát és a pattogatott kukoricát. De ami a legnagyobb baj, hogy az egyszerű választó csak annyit lát az egészből, hogy önök már előre osztogatják a képzeletbeli koncot. Lehet vinni lassan a pezsgőt is a Lendvay utcába.
