Ha jól emlékszem, a mindenkori magyar kormányok – élen a nemzeti kormányokkal - olykor élesen bírálták/bírálják szomszédaikat azért, mert azok magukat formálisan vagy informálisan nemzetállamnak deklarálják. Egyebek mellett lásd Romániát, ahol a magyar kisebbség parlamenti képviseletének erőfeszítései dacára, a nemrég lezárult alkotmánymódosítási vitában (egy kétharmados többség) elvetette azt a javaslatot, amely alapján törölték volna a kisebbségeket hátrányosan érintő „nemzetállam” jelzőt az alkotmány első cikkelyéből. Ez jutott eszembe, miközben Orbán Viktor miniszterelnöknek a magyar külképviselet-vezetők éves értekezletén elhangzott magvas gondolatait emésztgettem.

A kormány szabadságharca nem az EU ellen zajlik, hanem a közösség és a nemzetállamok jogai közti egyensúlyt védi. Vagyis Magyarország  nem fogadja el, hogy nemzetállami hatásköröket „lopakodó módon” tegyenek közösségivé az Európai Unióban.

Ez vajon mit jelent, miniszterelnök úr? Hogy Magyarország nemzetállam?  Vagy hogy mégiscsak rendben van az, hogy az akár tíznél több bejegyzett etnikai kisebbséggel rendelkező EU-tagországok kormányai olyan államot vizionálnak itt a szomszédban, amelynek népesség-összetétele etnikai szempontból homogén? Vagy hogy szándékosan elfordíthatjuk a fejünket, és a szőnyeg alá söpört visszás kérdések jótékony árnyékában megnyugodva asszisztálunk a páratlan napokon egyébként mélységesen elítélt gátlástalan nemzetállam-építésekhez?

Annyira mégsem fordíthatja el a fejét, hogy ne tudná: vannak ebben a huzatos Kárpát-medencében olyan, a határokon átívelő nemzetegyesítés agymosásával éppen ön által jóllakatni kívánt magyar emberek is, akiket a hideg kiráz a nemzetállam szó hallatán. Akik minden egyes nap a bőrükön érzik a nemzetállam jótékony  hatásait, és azt, hogy e stratégiai fontosságú Közép-Kelet-Európában vannak országok, amelyeknek  alkotmánya nem ismeri el államalkotó tényezőkként a nemzeti kisebbségeket. Ezeknek a nemzetállamoknak a jogait védi ön, miniszterelnök úr? Esetleg ezen országok (kétharmados) kormányai alá ad önként dalolva lovat azáltal, hogy nemzetállami jogokra és érdekekre hivatkozva védi eszement szabadságharcát? Ha Románia kétharmados kormánya kedvére nemzetállamozik, akkor a magyar miniszterelnöknek kutyakötelessége csatlakozni ehhez a vonulathoz? Netán létezik valamiféle kettős mérce ebben a nemzetállamosdiban? Van "jó" nemzetállam meg "rossz" nemzetállam? Komolyan?

Bármennyire is irrelevánsnak tűnő aspektus/kiszólás/elszólás ez, azt gondolom, fölöttébb veszélyes ilyen fogalmakkal össze-vissza dobálózni.  Igaz, hogy a szembetűnő, de nagyon olcsó nemzetieskedés, az agresszív EU-ellenes hév speciell mintha alább hagyott volna e szóban forgó diskurzusban (már „nem elnyomni akarnak bennünket, hanem ilyen a bürokratikus gondolkodás logikája”, Magyarország „mindent megszavaz, amire szükség van”) de az semmiképpen nem kerülheti el a figyelmet, hogy ön továbbra sem érti, vagy szándékosan úgy tesz, mintha nem értené mi a frászról szól ez az Unió.

Azt a néhány szólamot, amelyet hívei kedvéért folyamatosan ismételget (amelyre hitem szerint  az értő fülek lassan, de biztosan immunissá válnak) nem kívánom elemezni, önmagáért beszél. Amelybe jelzésértékűen lazán belefér, hogy a keleti nyitás szellemében a demokráciától fényévekre álló Oroszországgal való megegyezést tekinti az európai gazdasági válságból való kilábalás megkerülhetetlen eszközének, vagy hogy ártatlanságot mímelő értetlenkedésbe csomagolva flottul beszól az Egyesült Államoknak.

Megszoktuk már, hogy ön a kormányváltás igényét megfogalmazó immár 52% mindennapi tapasztalataival köszönőviszonyban nem lévő párhuzamos univerzumban él, ahol csökken az államadósság - a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) felvett hitel előtörlesztése esetén ez tovább javulhat -, ahol harmadik éve három százalék alatti a költségvetési hiány, (ez kivételesen igaz) ahol az ország a saját lábán áll, ahol a kormány kezelte a devizahitelesek problémáját, ahol csökken a munkanélküliség és a háztartások rezsiköltsége, ahol nőnek a bérek és a nyugdíjak, és bővül a gazdaság. A nép majd eldönti, hogy bocsánatos bűnnek minősíti-e ezt a nyílt hazugságáradatot, vagy valós alternatíva birtokában megköszöni az eddigi együttműködését.

Ami viszont addig is komoly aggodalomra ad okot, hogy a folyamatos, öntudatlannk tűnő, ám nagyon is tudatos és veszélyes ellenségkeresés szellemében, a démoni Európai Unióval szemben ön az egymás ellen acsarkodó nemzetállamok Európájának nosztalgiáját hajszolja. Azé az Európáét, amelynek történelmét szégyenletes háborúk sorozata feketíti be, és amelyben korántsem mellékesen 30 év alatt két világháború zajlott le. Úgy látom, hogy páros napokon Ön egy ilyen Európáért szabadságharcol, és ez több mint félelmetes. 

Félelmetes, hogy ön azon nemzetállamok Európájáról elmélkedik, és azon nemzetállamok jogaira hivatkozva szabadságharcol (most éppen), amelyeknek kormányai nem riktán kedvükre maguk alá gyűrik az önök által állítólag egyesíteni kívánt magyar nemzet különböző részeit. Ha már a nemzetek békés együttélését szavatoló Európáért esze ágában nincs harcolni, a csökkenő nemzeti szavazatok és a romló nemzetgazdasági állapotok közötti elkeseredett egyensúly megteremtése érdekében próbáljon meg legalább következetesen hülyét csinálni magából.

U.I. Mert tényleg: mióta nemzetállam Magyarország, miniszterelnök úr? És akkor tényleg: mi a frász baj van a román alkotmány nemzetállamot deklaráló első paragrafusával? Kérem, Semjén Zsolttól se felejtse el megkérdezni.