Miután kedden-szerdán Viktorunk politikai értelemben szánalmas vereséget szenvedett a strasbourgi nagypályán, következésképpen újabb összecsapásokat helyezett kilátásba, majd csütörtökön hazai porondon dekázásban látszólagos revansot vett, a pénteki mantra alkalmából megintcsak gombfoci-tempóban nyomta a Kossuth Rádió barátságos közszolgálati stúdiójából, hogy mi mi jelent, és mi miért van Tavares-ügyileg, unióilag, gyarmatilag, szuveneritásilag, baloldalilag, rezsicsökkentésileg, miegymásilag. Kábé ebben a stílusban:

Az Európai Parlament által elfogadott, a kormány alkotmánymódosításait bíráló Tavares-jelentés egy baloldali akció a jobboldali kétharmadot választó magyar nép ellen. Az európai baloldalnak két baja van Magyarországgal: egyrészt hogy a magyar nép úgy döntött, hogy kétharmaddal leszavaz egy baloldali kormányt, és ez az európai baloldal kudarca is, másrészt hogy a nagytőke összefonódik a baloldallal, és folyamatosan a bankadó visszavonását és a rezsicsökkentés leállítását követelik tőlünk, amit nem áll módunkban megtenni. A Tavares-jelentés olyan javaslatokat is megfogalmaz, amelyek egyértelműen sértik az EU alapszerződéseket. Nem a kormányzást éri a kritika, hanem a magyarokat. Azt az alkotmányt bírálja a jelentés, amelyről "egymillió ember azt mondta, hogy ezt akarja". Mivel ő (megj: urunk-parancsolónk) erre kapott felhatalmazást a magyar emberektől, ezért a bírálat nem a kormánynak, hanem a magyar népnek szól. Valójában a rezsicsökkentést bírálják, márpedig aki ezt teszi, az a magyar családoktól akar pénzt elvenni. Szamárság egy demokráciát abból megítélni, hogy mennyire széles az alkotmánybíróság jogköre, ezek európai közjogi szamárságok, Angliában például nincs is alkotmánybíróság. Nyíltan el akarnak venni tőlünk valamit, szabadságot, pénzt, ilyen még a szovjet idők óta nem volt, ezt nem lehet hagyni. Mit fogunk mondani a gyerekeinknek, hogy behúztuk a fülünket-farkunkat, és hagyjuk hogy a hazánkat gyalázzák? Nem, ha a gyerekeink szemébe akarunk nézni, akkor elmondjuk nekik, hogy itt birodalmat akarnak építeni, és mi ezt nem hagytuk. Vagy hagyjuk, hogy kihúzzák a lábunk alól az országot, vagy nem hagyjuk, és ez konfliktusokkal jár.

Tekintettel arra, hogy elfogadhatatlan csúsztatásokat és aljas, kétfenekű mellébeszéléseket tartalmaz a miniszterelnöki expozé, talán nem haszontalan néhány tisztázó gondolatot hozzáfűzni.  Másodszor és egyben utoljára írok erről, bár azt gondolom, - és nem fogadtam volna arra, hogy ez valaha így fog tűnni - Gyurcsány kormányzati ügyködései lassan nevetséges csínyekké szelidülnek e frontális politikai hazugságok mellé állítva. Ha ez sem nyitja fel a  rezsicsökkentés ópiumával elkábított, illetve súlyos apátiában fetrengő magyar emberek szemét, akkor mostantól a szó szoros értelmében is el lehet kezdeni hasogatni a fát a hátukon.

Viktor! Kár volt beléd az a tandíjmentes jogi egyetem, mert ugyan főfoglalkozásként késsel-villával is megtanultál enni, ez a félműveltség édeskevés az európai politizáláshoz. Ami – tudom, ez számodra érthetetlen – nem csupán rágalmazásból, illetve saját alkalmatlanságunk, rossz szándékaink, és elbaltázott döntéseink másokra vetítéséből áll. Válogatás nélkül balliberálisokra, EU-bürokratákra, és újabban egyre gyakrabban az istenadta népre. Akinek körülbelül annyi köze volt ehhez a jó három éves alkotmányozási fikához, mint Rozika néni tehenének a baletthoz, de leginkább annyi, mint a Tavares-jelentésnek a rezsicsökkentéshez.

Legjobb tudásom szerint Orbán Viktor nem egyszemélyben maga a nép. Hasonlóképpen a Fidesz-kormány se Magyarországgal, se a magyar emberekkel nem ekvivalens kategória. A Fidesz egy politikai párt, amely ideiglenes felhatalmazást kapott az ország vezetésére. Egy választás megnyerése (történjen akár kétharmaddal is) senkit nem jogosít fel arra, hogy leépítse a demokráciát, majd másokra kenje a felelősséget. Nem azt mondod most sem, Viktor, hogy mindenért amit csináltál, vállalod a felelősséget, mert hiszed, hogy jó döntéseket hoztál, hanem gyáva, sunyi és aljas módon takarózol a néppel. Hogy nem téged, hanem őt támadják, a nép tehet róla, a nép akarta és követte el mindezt. Mert ebben az országban a nép alkotmányozik. Gondolom ennek analógiájára a nép dönt a trafikpályázatokról, a földekről, a patikákról, az épülő stadionokról, az életpálya-modellekről, és a színházigazgatók kinevezéséről is. Neked ehhez semmi közöd, a bírálat nem neked szól. Hogy nem nyílik meg a föld alattad, Viktor?

Megszállottan kapaszkodsz a rezsicsökkentésbe, és bár ország-világ élőben követhette a strasbourgi közvetítést, úgy teszel, mintha mindenki hülye lenne. Úgy teszel, mintha szerveztek volna egy parlamenti vitát csak azért, hogy Tavarestől Barroso-ig valamennyi hozzászóló lehetőséget kapjon rád erőltetni, hogy Magyarországon emeld a rezsiköltségeket. Senkinek a szájából nem hangzott el a rezsicsökkentés, kizárólag a te szádból, és azért cinikusan pofátlan mellébeszélés ez, mert Tavares már akkor elkezdte dokumentálni a magyar demokrácia állapotát, és jelentését összeállítani, amikor Magyarországon a rezsicsökkentés szélhámossága még fosszília állapotában sem leledzett. Bármennyire próbálod az érdemi témát sokadszorra megkerülve, a rezsicsökkentésre fogni azt, hogy saját képedre és hasonlatosságodra alakítod a magyar demokráciát, a kutyát sem érdekli a rezsicsökkentésed. Maximum jól kiröhögnek, vagy szánakozva elmosolyodnak rajtad. Tehát mivel szó nincs a rezsicsökkentésről, senki nem akar a magyar emberek zsebében turkálni. Érted?

Fura iróniája a sorsnak, hogy – bár nem tiszta, hogy végül is gyarmatot, vagy birodalmat vizionálsz Magyarország helyére – a szuverenitásunkról, és a minket ért gyalázatról beszélsz, meg arról, hogy uniós alapszerződések sérültek. Fura, hogy pont te beszélsz erről, akinek az első kormányzása idején (úgy értem, a csatlakozási időszakban) került sor a jogfejezetek túlnyomó többségéről szóló megállapodásra. Enyhén szólva nem elegáns, durvábban szólva parasztság több, mint egy évtized távlatából mindezt megkérdőjelezni. Ha Magyarország függetlenségének bármilyen korlátozása eldőlt, az akkor dőlt el, ha pedig ezt most megrökönyödve nehezményezed, az legfeljebb saját magad szembeköpésének minősül. Nem beszélve erről az olcsó, félművelt jogászi húzásról: szintén utólag elvitatni az EU-tól, hogy szerződés szerinti jogával élve ellenőrízze a szerződés folyamatos betartását, amelynek eszközéül most bizottságot hoz létre. Abba kapaszkodni, hogy ezt az eszközt évekkel ezelőtt az alapszerződés nem nevezte meg szó és betű szerint, szánalmas kifogás. Hisz ilyen alapon minden eszközt el lehetne utasítani, és végül megfosztani az EU-t az önvédelem/önkorrekció lehetőségétől. Ha rajtad múlna, nem kétlem, hogy már Európai Unió sem létezne.

Pont ezért szomorú ez az egész. Mert hazugságra épül. Mert nem rezsicsökkentésről van itt szó, vagy a magyar emberek pénzének, szabadságának elrablásáról vagy öncélú meggyalázásukról. Hanem arról, hogy nem erre kaptad egy millió magyar ember felhatalmazását, Orbán Viktor. Nem arra, hogy csorbítsd az unió általad is állítólag elfogadott, deklarált alapértékeit, hogy visszamenőleges hatályú törvényeket hozz, hogy eltaposd a bírói függetlenséget, hogy a választások tisztaságának bemocskolását lehetővé tevő szabályozást nyomj át a kétharmadoddal, hogy egyoldalú médiatörvényt fogadtass el, hogy az ellenzéket nem létezőnek tekintsd, hogy saját embereidet ültesd a valamikor független/pártatlan intézmények élére, hogy korlátozd az alkotmánybíróságot. És ha mindehhez neked az az egyetlen hozzáfűznivalód, hogy Angliában különben sem létezik alkotmánybíróság, és egyáltalán ennek jogköreit vizsgálgatni közjogi szamárság, akkor már csak az a szerencse, hogy nem fizettél tandíjat azért, hogy mostanra okleveles, Európában kokikat és sallereket előszeretettel osztogató, de önkritikát gyakorolni képtelen, hatalommániás miniszterelnök váljon belőled.

Tisztelt magyar nép! Orbánnal ellentétben, én továbbra is azt gondolom: a Strasbourgban elfogadott jelentés súlyosan elítéli Magyarország jelenlegi kormányát és annak miniszterelnökét azért a három évnyi megfeszített munkáért, amelyet a magyar nép és a magyar demokrácia érdekében kifejtettek. Az a mód, ahogyan ezt az ítéletet Orbán Viktor interpretálja, kimagyarázza és átkölti, elfogadhatatlan. A félelmetes az, hogy pillanatnyilag Magyarország foglya ennek a megtévesztő, manipulatív orbáni erkölcsnek. Amelynek része (történetesen nagyon helyesen) az is, hogy az ember tudjon a tetteiért felelősséget vállalni, hogy tudjon a gyerekei szemébe nézni. Orbán szerint mi csak akkor fogunk tudni gyerekeink szemébe nézni, ha konfrontálódunk azért, hogy ne húzzák ki az országot a lábunk alól. Álszent, hazug moralizálás.

Mert Orbán Viktor a gyerekek örömére is Magyarországot védi. Harcol és konfrontálódik. Suhogtatja a fakardot. Teljesen feleslegesen. Senki nem támadott. De pont ezért semmi kétségem nincs afelől, hogy az önjelölt védőszent szerepében tetszelegve, most is el fog menni a falig. Ennek csak egyik lépése a Tavares-jelentés körüli sértődött agresszív ténykedése. Még nem tudjuk, hogy mi a pontos terve, de sejtjük: kivezetni Magyarországot az EU-ból. Amíg ez sikerül (ha tovább szívjuk a rezsicsökkentés ópiumát, minden bizonnyal sikerülni fog) Magyarországon már semmi nem fogja fenyegetni a demokráciát. Ami nincs, az nem kerülhet veszélybe.

U.I. Csak azt nem tudom, hogy Orbán Viktor hogy fog így a gyerekei szemébe nézni. Az az ember, aki miniszterelnökként a saját kormányzása kudarcai miatti balhét a népével akarja elvitetni, aki a népét tartja maga elé védőpajzsként, amikor őt célozzák, aki akkor is hazudik, amikor már régen rajtakapták, az hogyan tud a gyerekei szemébe nézni?