„...van egy talán szokatlan stílusom, ami abból áll, hogy szeretek érthetően beszélni, tehát amire azt mondom, hogy fehér, az fehér, nem szeretem a nyelvet megölni.” (Kósa Lajos, 2011 október)
"Kedves Attila, ha Budapesten túlságosan meleg lenne a helyzet, várunk vissza!" - így zárta szavait Kósa Lajos, Debrecen polgármestere abban a videoüzenetben, amelyet a Csokonai Színháznak, és a leköszönő igazgatónak, Vidnyánszky Attilának küldött, aki szerdán búcsúzott el társulatától.
Nos, Kósa elvtárs! Szerintem is van egy szokatlan stílusod. Nekem is van, és én is szeretek érthetően beszélni. Bár sajnos egyáltalán nem hatott az újdonság erejével eme stílusvillantásod, én ezt csak úgy egyszerűen, érthetően nettó bunkóságnak, faragatlanságnak és primitívségnek nevezem. Szellemi alultápláltságodat, és erkölcsi holtpontra jutásodat ismét sikerült bizonyítanod egy burkolt poénnak szánt, ám túlságosan is érthető ócska és lábszagú kiszólással. Kerényi Imre kendőzetlen buzizását alulról megtámasztani, köbre emelni a megbélyegzés politikailag valószínűleg hasznos, ám társadalmilag, erkölcsileg rendkívül veszélyes és romboló gyakorlatát, nem dicsőség, nem is erény, hanem elkeserítő felelőtlenség. Gyászos keresztmetszete nem csupán a funkcióba került pöffeszkedő, vidéki prosztóságnak, hanem annak a rezsimnek is, amely vállon veregeti, és soraiban megtartja az ilyen és ehhez hasonló értékrenddel bíró pártkatonákat.
Nem, Kósa, te nem a nyelvet ölöd meg, hanem a hozzád hasonló kultúrlényekkel együtt mindazt, ami a másik ember tiszteletéről, a toleranciáról szól összkomfortos, tyúkszaros földi életünkben, amitől nem egyszerűen ösztönlényekként vegetálunk egy, a világtól hermetikusan elzárt istállóban. A baj az, hogy elvbarátaidhoz hasonlóan te sem otthon a tükör előtt böfögsz, hanem a széles nyilvánosság előtt villogsz –szerinted szokatlan, szerintem meg kiábrándító stílusoddal. És mindez csak azért baj, mert te vagy ennek az országnak az egyik vezető politikusa, Csokonai, Szabó Magda Debrecenének polgármestere, a hatalmas és mindenható Fidesz alelnöke. Ez a durva.
Egyáltalán nem hiszem, hogy szokatlan stílusoddal összeférhet esetleg, hogy bocsánatot kérj ezért a provinciális, egyértelmű kétértelműségért. Ahogy Kerényi papát, úgy valószínűleg Kósa Lajosságodat sem fenyegeti a veszély, hogy megkövesd azokat, akikkel szemben megengedted magadnak ezt az alpári, mosdatlan stílust. Bárcsak a magánügyed lenne. Bárcsak a fejét ingató, az indokolatlan suttyósághoz első körben némán asszisztáló Vidnyánszky, vagy a kedélyesen szórakozó úri közönség magánügye lenne, hogy idáig süllyedtünk. De nem az.
Persze azoknak, akik kacajjal, kuncogással, netán harsány nevetéssel díjazták e trágyaszagú szellemességet, fölösleges bármit is mondani. Azoknak viszont, akik (egyelőre legalábbis) csendben maradva szemlélik miként szűnünk meg a rothadó közélet erkölcsi színvonalának hatása alatt embernek lenni (Vidnyánszky Attila, hozzád is beszélek!), talán nem haszontalan Kulka János figyelmeztető gondolatait az arcukba tolni:
"Leértünk a gödör aljára. Ennél lejjebb már nem lehet jutni közbeszédben, szóhasználatban [...] Valami nagyon nincs rendben Magyarországon, ha valaki elborult elmével és kificamodott ízléssel felelős pozíciót tölthet be. Ott, ahol az értékeket helyén kezelik, ilyen esetben azonnal lemond az érintett és kivonulnak mögüle a támogatói. Ezzel szemben nálunk következmények nélkül lehet dagonyázni a morális ingoványban. Nem szabad elhinni, hogy megváltoztathatatlan világban élünk.”
Meddig lehet ezt még némán tűrni, emberek?
Az utolsó 100 komment: