Mit kell tenni, amikor egymásra lépő talpainkat nyaldossa az évszázados történelmi árvíz? Ki kell állni – na nem a gátra – hanem a sajtótájékoztató mikrofon mögé, és a Fidesz kabinet elmúlt három éves gazdaságpolitikájáról érdemes előadást tartani. Időszerű egyrészt, másrészt soha nem lehet elégszer mondani. A gyengébbek kedvéért. Miközben lehetőleg arról is érdemes beszélni, hogy most mindenkire szükség van a gátakon.

A kormány megteremtette a gazdasági növekedés alapját, de Európa fellendülése nélkül nem várható, hogy Magyarországon gyorsabb ütemű növekedés lesz. (Varga Mihály, nemzetgazdasági miniszter)

 

Az, hogy Magyarország jobban teljesít, mint az uniós tagországok, a magyar emberek összefogásának, munkájának köszönhető.  (...) Míg Európában csökken, nálunk nő a foglalkoztatottak száma, tartósan alacsony az infláció, és csökken az államháztartás hiánya. Az eddigi eredmények bizonyítékul szolgálnak arra, hogy az a módszer, az a recept, amit a magyar kormány követ, hatásos és jó. Az a tény, hogy ma a saját lábunkon állunk, és minden külső segítség nélkül érünk el sikereket, bizonyíték arra, hogy jó gazdaságpolitikai döntéseket hoztunk. (Selmeczi Gabriella, a rendületlen szóvívő)

Lehet, hogy az árvíz elmosta az agyamat, de nekem úgy tűnik, hogy ez a két kijelentés nem éppen rímel egymásra. Az nagyjából már világos, hogy amikor a gazdasági sikereket kell rivaldafénybe állítani, vannak páros és páratlan napok, hétköznapok és ünnepnapok: az egyiken hanyatlik Európa, nincs rá szükségünk, a másikon viszont jól jön, hogy van, és mi is önfeledten simulunk kies tájába.

Kicsit összezavarodtam most, mivel a fenti két kijelentés egy napon hangzott el. Nem értem. Hogyhogy Európától függünk a gazdasági növekedés tekintetében? Nem arról beszélt a vezér is, hogy minden eldőlt és Magyarország a saját lábán, stabilan áll az európai dzsumbuj közepén? "Magyarország elvégezte a házi feladatát, a saját lábán áll, nincs szüksége más országok pénzére, sem a Nemzetközi Valutaalap vagy az Európai Unió pénzügyi programjára." Ha jól értem ez azt jelenti, megnyertük a szabadságharcot, erősek vagyunk, jobban és egyre jobban teljesítünk. Hogy került megint a képbe Európa?

Úgy tűnik, hiba csúszott az egyébként hibátlanul dübörgő propagandába: vagy Orbán visszhangja, Selmeczi, vagy a nemzetgazdasági miniszter beszél mellé. Egyfelől úgy értem az elhangzottakat, hogy a keleti nyitásra mégsem lehet egy egészséges gazdaságpolitikát felépíteni, mégis kell az a fránya, dekadens Nyugat. Ha viszont a saját lábunkon dübörgünk, és Varga Mihály ennek dacára rója a kötelező udvariaskodási köröket az EU-val szemben, akkor nem irigylem ezért a kijelentésért. Orbán Viktort megcáfolni nem hálás, és nem is következmények nélküli küldetés egy olyan rendszerben, ahol az érzelmi lojalitást már régóta felváltotta a kizárólag érdekalapú kötődések logikája.   

Egyébként igazad van, Gabriella. Most tényleg mindenkire szükség van a gátakon. A jóérzés hiánya viszont megakadályozott téged is abban, hogy legalább ilyen válságos időkben ne magatokat fényezd már megint, és az összefogás fontosságáról elmélkedj, hanem mondjuk gyönge kezeiddel megragadj egy homokzsákot. Ha már ellenzékben azt nyomattátok, hogy árvíz idején a gátakra koncentráltok, és nem kormányt bíráltok, következetesebb lett volna most is a féltéglával mellveregetés helyett hallgatni.

Azokra is szükség van ott ugyanis, akik sokkal jobban érzik magukat a kamerák előtt és a szájukba dugott mikrofon megnyugtató társaságában. Nehogy véletlenül kiderüljön, hogy az árvíz elhárítása terén is csak akkor teljesíthetünk jobban, ha Európa jól végzi a dolgát. Azért is mondom ezt, mert ugyan elhangzott, hogy az árvízi védekezés költségeinek fedezete biztosított, hogy szükség esetén a költségvetési tartalékokból, illetve fejezeti összegek átcsoportosításával is előteremthető a védekezés költségeinek fedezete, hogy az Európai Unió is fenntart egy szolidaritási alapot e célra, de a fenti ellentmondó kijelentések alapján nem tudom mit érdemes ebből komolyan venni. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nincs így. Lehet, hogy szilárdan, és rendületlenül állunk a lábunkon, de az is lehet hogy szégyenszemre mégis rászorulunk arra az európai alapra.

Félreértés már megint ne essék: nekem se esik jól árvíz idején a kormányt bírálni, vagy ne adj isten ellene szurkolni. Azonban ahogy így elnézem a víz szintjének állását, egyelőre felbecsülhetetlennek tűnik a kár elhárításának anyagi terhe. Belegondolni sem akarok abba, hogy erre hivatkozva, az önfenntartó, önellátó, önműködő magyar gazdaságról szóló propagandának ellentmondva, az újabb megszorítások szükségességét miként fogják indokolni, és a vízre ráfogni mindazt, amit páratlan napokon az EU-ra szoktak. Meg a Gyurcsányra, meg a Bajnaira. Sajnos a Varga-Selmeczi páros kijelentései alapján nem vennék mérget arra, hogy ez nem következik be. Mert lehet, hogy a saját lábunkon állunk, de lehet, hogy a másokén.

Apropó: a békemenet ilyenkor hol van? Jó, tudom: most nem a kormányt kell megvédeni, meg valószínűleg pénz sem járna érte. De kivételesen a magyar embereken lehetne segíteni.