Időközi tanulságok: az ellenzék nem alternatíva?
H_A Címkék: választások baloldal ellenzék MSZP Fidesz Komló Lungo Drom időközi önkormányzati választások2013.05.13. 13:43
Olvasom, hogy a mozgósításban bízik az MSZP tekintettel arra, hogy a kormányoldal a kereskedelmi médiát érintő kampánykorlátozással kívánja befolyásolni az eredményt, és szem elől nem tévesztve azt a hatalmas igazságot sem, hogy az alacsony részvétel a Fidesznek kedvez, illetve hogy a választás az egyéni körzetekben dől el. A Fideszt lábbal megverni – alapvetést már ismerjük, és azt is bizonyítás nélkül elfogadhatjuk, hogy az időközi önkormányzati választások éppen megszűnés előtt álló műfaja kiváló főpróba lehetett volna az MSZP számára eme idealisztikus nagyot álmodás gyakorlatba ültetésére. Lehetett volna.
Azonban sajnos egy kis hiba csúszott a nagyívű, merész tervbe. Az MSZP mozgósításba helyezett töretlenül naív bizodalma kevésnek bizonyult a hétvégi helyi összecsapáson. Komlón, a nem éppen ősfideszes településen, az MSZP jelöltje elvérzett a Fidesz által támogatott Lungo Drom színeiben induló Hegedüs Norberttel szemben. Immár a gyakorlatban is bebizonyosodott, Orbán Viktor nem beszélt mellé: a cigányság nem probléma, hanem rejtett erőforrás. Van még kérdés?
Igen, azt hiszem, rengeteg kérdés van, valamennyi az MSZP vezetését érinti, és általában a csetlő-botló, esetlenül bukdácsoló demokratikus ellenzék apraját-nagyját. A legkézenfekvőbb kérdés, amelyet egyébként már feltettem, de nem okoz gondot megismételnem: hogy lesz ebből rendszerváltás? Ezt így hogy, fiúk? A 32% (Radics Kálmán, MSZP) versus 59,64% (Hegedüs Norbert, Lungo Drom) nem csupán a csúfos alulmaradás tényét szimbolizálja, hanem azt is, hogy Mesterházy Attila pártelnök személye, a komlói kampányzárón tett kijelentései semmiféle áttörő mozgósítást nem eredményeztek. Pillanatnyilag úgy tűnik, a kiábrándultság, az apátia, a politikától való elfordulás simán felülírja azokat a vészharangokat kongató ellenzéki-baloldali mantrákat, amelyek szerint a kormány saját barátai zsebeit tömi, az ország lakosságának fele szegénységben él, nő a munkanélküliség.
Nem ez az első alkalom ugyanis, hogy a Fidesz tarol az időközi választásokon, és az idő visszafordíthatatlan múlása még mindig nem hozta el a kijózanodást az MSZP számára. Pedig a dolog pofonegyszerű: a Fidesz következetesen és „szemmel láthatóan a saját táborára épít, és abban bízik, hogy a csalódottak nemcsak az aktuális, hanem a mindenkori politikai vezetésből kiábrándultak, ezért inkább otthon maradnak. 2014 egyik legfőbb kérdése, hogy az eddig megszólíthatatlannak bizonyult – vagy annak hitt – tömeg megmozdul-e az ellenzék irányába” (László Róbert - Political Capital)
2013 májusában nagyon úgy fest: a tömeg pillanatnyilag egyáltalán semmilyen irányba nem mozdul, és akárhogy is próbálják Mesterházyék a nagyon keveset soknak láttatni, sorozatosan kiderül, hogy a Fidesszel szemben labdába sem rúgnak. A baloldal képtelen mozgósítani az Orbán-rendszer veszteseit, a kiábrándult jó magyar embereket. Mert a jelenlegi baloldali térfél nem nyújt semmiféle alternatívát. Azon közhelyes oknál fogva, hogy az MSZP semmiféle stratégiai irányváltást nem volt képes életbe léptetni. Miből gondolhatja ilyen körülmények között, hogy a kitaposott régi ösvényre sikerrel tér vissza az elbóklászott nyáj? Nincs annyi láb, amellyel ez elérhető lehetne.
Én a helyükben, és az ellenzék helyében úgy általában is, utolsó „fenyegetésnek” tekinteném ezt a választói visszajelzést. Aki arra tett fel mindent, hogy a Fidesz mutyitól botrányig terjedő skálán időről időre előtérbe kerülő mikro- és makrotársadalmi, ocsmány és nagyon ocsmány húzásai a magyar választókat a változás erejével mozgósítják majd, annak érdemes lenne leszámolni az illúziókkal.
Fiúk, többet kellene foglalkozni a cselekvési hogyanokkal, mint azzal, hogy Orbánékat úton-útfélen megpróbáljátok negatív előjelek közé szorítani! Azok az eszközök és módszerek, amelyeket a Fidesz-propagandagépezet tökéletességre fejlesztett – a negatív-fekete kampány az alfától az omegáig – az ellenzék kezében és szájából nevetséges bénázásokként, szánalmas sirámokként hatnak. Jó lenne belátni, hogy a rezsicsökkentés az egész baloldalt hazavágta, és ezzel szemben a tehetetlenség az, amivel válaszolni tudtok. A válasz az, hogy nincs jó válasz. Ez viszont a parlamenti választások megnyerése tekintetében egyáltalán nem válasz.
Komló pedig csak egy példa arra, hogy az ellenzéki betegség krónikus: a népszerűtlenségi és kiábrándultsági spirál felszippantotta az MSZP-t (is). Nem tudja levetkőzni a nemzetellenes, nemzetidegen, nemzetáruló korrupt párt képét. (Gyurcsány árnyéka még mindig egyértelműen, de annál vészjóslóbban vetül a Mesterházy-fémjelezte új, de nagyon régi vonulatra, hogy a Szanyi-Lendvai tagozat vállalhatatlanságáról ne is beszéljünk. Nem én mondom, a választók mondják: valóban ez lehet az utolsó figyelmeztetés.)
Az már nem is kérdés, hogy az Európai Unióval, az Európai Bizottsággal kapcsolatos honi retorika szintén Orbánnak kedvez. A rezsicsökkentés nemzeti eposzához hasonlóan ez is egy 22-es csapdája, amelybe a nagyvezér igen jó érzékkel kényszerítette bele az ellenzéket. Ha egyetértesz vele, ha helyesled az intézkedéseit, az ő malmára hajtod a vizet, ha meg nem értesz vele egyet, akkor a magyar emberek érdekeivel helyezkedsz szembe, tehát szintén Orbánt teszed naggyá. Melyik a jobb?
Hátha megértitek végre: Komlón és nagyon sok más helyen nem téma a túlzottdeficit-eljárás, a tranzakciós adó, az államháztartás hiánya, a monitoring-eljárás, az alkotmánymódosítás kérdőjelei, a jogállam felszámolásának veszélye, a zemberek nem beszélnek ezen a nyelven. Ellenben amikor támadnak bennünket, az országot, amikor gonosz idegenszívűek ármánykodása veszélyezteti nemzetiszínű magyar büszkeségünket, sokan hallják meg a csatakiáltást.
Komló üzent: ez az MSZP itt és most számára nem alternatíva. Én kérdezem: mikor néztek szembe ezzel, rendszerváltást sürgető ellenzéki feleim? Az MSZP növekvő támogatottsága igen csalóka és harmatgyenge önmegnyugtatást szolgáló érv, nem érdemes foggal-körömmel kapaszkodni bele, sem erre feltenni az elkövetkező egy évet. A mozgósításban pusztán bízni meg kevés lesz. Nagyon kevés.