Szerintem örüljünk annak, hogy Magyarországnak olyan államelnöke van, aki pontosan tisztában van munkaköri leírásával, és annak betűje szerint cselekszik. Más kérdés, hogy a hivatkozott leírást a haverok tákolták-fércelték gránitszilárdságúra, de ebben a csodálatos mesterműben foglaltatnak Áder János államfői jogai és kötelezettségei – ahogy arra a Vasárnap Reggel című napilapnak adott interjújában is rámutat. Amely interjúban egyebek mellett az alaptörvény családfogalmát, a hajléktalanok közterületen élésének törvényi tiltását, és a röghöz kötést is tisztára mossa úgy, hogy nem tartja szerencsésnek, ha egy elnök a „nemzet lelkiismereteként” fogja föl szerepét, majd a gyengébbek kedvéért, sokadik alkalommal elismétli: az alaptörvény negyedik módosításáról szóló rendelkezés aláírása tekintetében „nem tehetett mást”.
Az államelnök, aki nem tehet mást
Hát nem hiába. Áder János Magyarország legnépszerűbb politikusa, pártpolitikától független, gerinces államférfi, aki viszont nem tudja, hogy nemmel nem kezdünk mondatot, nem mintha nyelvtanilag helytelen volna, csak olyan takarózás, sunnyogás és szarelkenés íze-bűze lesz a mondanivalónknak. Főleg ha éppen Sólyom László állásfoglalására hivatkozik a nemzet aktuális lelkiismerete golyóstolla, miszerint a legitim módon elfogadott módosítás vizsgálata fogalmilag kizárt, így azt sem az államfő, sem az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja. Pont ez a baj, Jánosom: hogy sem az alaptörvény, sem a millió módosítás elfogadása nem volt köszönőviszonyban a legitimitással. Persze a társadalmi egyeztetés hiánya röhejes ellenérvnek tűnhet neked ebben a vonatkozásban, mint ahogy nekem is annak tűnik ez a sokadik, - értetlen fejeinkben rendet tenni hivatott - szánalmas elhárítási kísérlet. Amely arra is rávilágít, hogy Magyarország államelnöke még a parlamentáris hatalomgyakorlás logikájából következő protokolláris szerepe tekintetében is legfeljebb paprikajancsinak számít.
Szóval Áder azt mondja: az alaptörvényt, vagy annak módosítását a kézhezvételtől számítva öt napon belül alá kell írnia, és el kell rendelnie a hivatalos lapban való kihirdetését, így semmilyen mérlegelési lehetősége nincs, nem küldheti vissza az Országgyűlésnek, nem fordulhat az Alkotmánybírósághoz. Más szavakkal: Jánosunk nem tehetett mást. Aláírta. Nyilván a politikai történéseket kizárólag primitív csatakiáltások erejéig és szintjén értelmezni képes, Fidesz-butította tömegek számára ebben semmi kivetnivaló nincs, azonban ettől a kérdés továbbra is időszerűen jogos: ha az államfőnek nincs mérlegelési lehetősége, mi a frászért kell az aláírásához kötni a jogszabály érvényességét? Ha Áder Jánosnak nincs mérlegelési lehetősége, akkor ezzel hivatalosan beismeri, hogy ő egy államelnöknek csúfolt biodíszlet? Ha egy államfőnek nincs mérlegelési lehetősége, akkor hogy a fenében őrködhet az államszervezet demokratikus működése felett?
Elmondom: nagyjából sehogy. És mondom ezt azért, mert pontosan tisztában vagyok azzal a patthelyzettel-dilemmával, amely elé ez a bizonyos munkaköri leírás (az Alaptörvény n-edik módosítása) állítja igen tudatosan az államelnököt: simán megkerülhető a köztársasági elnök alkotmányos vizsgálata és esetleges vétója. (Törvények esetében az államfő aláírás előtt az AB-hez vagy az Országgyűléshez fordulhat, kérve a jogszabály alkotmányjogi vagy politikai felülvizsgálatát. Ha az Alaptörvény és annak módosításai esetében a szöveg nem említ ilyen lehetőséget, az azt jelenti, hogy Ádernek ilyenkor nincs választása.) Mert az alaptörvény nem törvény, a módosításai meg nem törvénymódosítások. Punktum.
Ezek után az államfői kinyilatkoztatások után, nyilván nincsenek illúzióim azzal kapcsolatban, hogy az információszabadság és átláthatóság keresztre feszítéséről rendelkező, gyorsított eljárásban átgyúrt törvény kihirdetése Áder Jánosba ütközhet esetleg. Nem fog. Marad az áderi-orbáni lábszagú evidencia: Magyarország szabad, demokratikus jogállam, és az Európában biztosított alapjogok mindegyike érvényesül. Éljen a munkaköri leírás!
U.I. Kedves János! Díjazom, hogy nem akarsz az élő, nemzeti lelkiismeretem lenni. Borzasztó szar lenne tudni, hogy az ország első (?) embereinek egyike, aki a gerincességet ilyen módon rendeli alá a párthűségnek, az én lelkiismeretemmel akarja összefüggésbe hozni magát. Aki a „pártpolitika hatósugarán” kívüli nemes eszményekre hivatkozik, miközben alattomosan sunnyogva, marionett bábúként, magát önálló gondolkodásra képtelen végrehajtó eszközzé silányítva, hajbókol a kétharmad és vezére előtt.
Ebből a sommás, magvas interjúból pedig végérvényesen világossá vált számomra, hogy tulajdonképpen semmi szükség rád, a Sándor palota bármelyik, éppen ráérő írnoka elláthatná kézjegyével azokat a jogszabályokat, amelyeknek érvényességét – a demokrácia hangos pofánröhögésének kíséretében – még mindig a te aláírásodhoz kötik.
Update (május 9.): Áder János köztársasági elnök politikai vétóval visszaküldte az Országgyűlésnek újratárgyalásra az információszabadságról szóló törvény múlt heti módosítását. Gratulálok neki!
fotó: www.htbt.hu
