Nyárba hajló, igazi május elsejének lehetett örülni a Városligetben, de a munka ünnepe leginkább arra nyújtott kiváló lehetőséget e nemes alkalomból színpadra lépő politikusoknak, hogy újabb lábszagú közhelygyűjteménnyel gazdagítsák amúgy is primitívvé silányult közbeszédünket. Amiből világosan kirajzolódik az ellenzék életképtelensége, a Fidesszel szembeni, látványos kommunikációs impotenciája. Nyilván nehéz másról beszélni május elsején, mint az év többi napján, de az egy szónokra jutó közhelyek száma így is szembetűnő volt. Ami újabb szomorú adalék a baloldal jelenlegi agóniájához.  Kiemelném ebből a sorból Gyurcsány Ferenc szánalmas performanszát, amely ismételten alátámasztotta, hogy egy politikai bukás nem kötelező módon jár együtt a korábbi böszmeségek revideálásához.

Általánosságban csak annyit, hogy mindenki mondta a magáét: kriminalizálta a Fideszt és megfoghatatlan, valószínűtlen ígéretekbe csomagolta a változás szükségességét, és az eljövendő Kánaánt. Cinikus Gyurcsány szájából a lopásról, csalásról szóló megszokott, ájtatoskodó sallangokat hallgatni, mint ahogy Mesterházy Orbánt letolvajozó, papírról nehézkesen olvasott beszéde sem győzött meg arról, hogy jövőre lehetséges lesz, vagy egyáltalán érdemes lesz a nagyon szart hasonló szarra cserélni. Az sem teljesen világos, hogy egy nem eladó párt (LMP) –egyébként teljesen jogos megállapításán túl (amely szerint ma Magyarországon a munkával kapcsolatban nincs mit ünnepelni) – hogy a frászban fogja majd a magyar családok érdekeit képviselni a politikai paletta széléről, a totális elszigetelődés árnyékából.  Az meg, hogy Bajnai Gordonra csak kétszáz ember volt kíváncsi, azért is ciki, mert sajnos megerősíti mindazt, amit korábban a rendszerváltó próbálkozások valószínűtlen haloványságáról írtam.

Visszatérve Ferihez: aki május elsején, a munka ünnepén is a határon túli magyarok veszélyével riogat, az vagy nagyon el van keseredve, vagy egyszerűen egy szánalmas féreg.  Ahogy elnézem, Gyurcsány egyidejűleg teljesíti mindkét szerepet. Elkeseredését értem, az ehhez hozzárendelt, mindenkit kiosztó fellengzős stílusát kevésbé. 1-2%-os társadalmi támogatottság birtokában, azaz a politikai paletta marginális pozíciójából észt osztani Bajnainak, Gyurcsánynak, szánalmas erőlködés egy sokmindent elkúrt, hitelesség tekintetében igencsak sereghajtó politikustól.

"Soha nem fogjuk feladni." - Én is ettől féltem.

fotó:www.nepszava.com

25 perc harciasan rekedt, lelkesíteni kívánó speechbe ugyan sokminden belefér, azt azért mégsem gondoltam volna, hogy a 2004-es népszavazás, és a határon túliak szavazati joga is ilyen módon emelődik be a munka és kenyér hiányával kapcsolatos kötelező, majális apropójú szólamok sorába. Hihetetlen, hogy Gyurcsány május 1-ét is ürügyként használta arra, hogy – Mesterházy Attila kolozsvári bocsánatkérését bírálva – újfent belerúgjon a határon túliakba. Olyannyira, hogy ez nem gátolta meg abban sem, hogy ezt a bírálatot egy mondatba foglalja a „hazáját szenvedélyesen szerető” ember öndefiníciójával. És a Közlekedési Múzeum falai nem remegtek meg.

Ide figyelj, Gyurcsány Ferenc! Igazad van abban, hogy az ellenzék úgy, ahogy van, „tesze-tosza”, hogy ha még sokáig balfaszkodik, és taktikázik, Orbán lesz a régi-új miniszterelnök. Jól látod, hogy a jelenlegi kormánypropaganda célja az ellenzék „felszalámizása”, hogy nem egy balatoni családi nyaralásra készülődünk, hanem kormányt váltani, ehhez pedig valóban nem ártana eljutni végre az A-ból a B-be. Az is világos, hogy számodra a közös lista az egyedüli alternatíva arra, hogy a pálya széléről ismét visszakerülj a politika mélyvízébe. Azt viszont kevésbé értem, hogy ennek fejében miért képzeled azt magadról, hogy másoknak beszólhatsz, kritizálhatod-bírálhatod nálad jóval nagyobb népszerűséggel és támogatottsággal bíró pártok vezetőit a jónak vélt cél érdekében. Ugyan milyen alapon?

Ezen felül: mai kirohanásod azok ellen, akik a Fidesz kormány döntése nyomán szavazati jogot kaptak, és akikkel szemben Mesterházy és Bajnai a közemúltban veled ellentétben nyitottságot tanúsított, azt bizonyítja, hogy semmi keresnivalód nem lehet semmiféle összefogási egyenletben. Vagy ha igen, megette a fene azt az összefogást és azt a nemzetet, amelyet te oly szenvedélyesen szeretsz. Feltételes módban és szelektíven, ugyebár. Ugyanis eme elköteleződésed ilyetén kontextusban való hangoztatása szánalmas bohóccá tesz, és azt a bizonyosságot erősíti, hogy semmit nem tanultál az elmúltnyócév buktájából. Persze, lehet a magyar hazát úgy is építeni, hogy állandó konfliktusban élünk a külhoni nemzetrészekkel - most így május elsején, magunk között szólva - de nem tudom, hogy érdemes-e annak a harmatgyenge 1-2 százaléknak a homlokára ezt kiírni, amely még elhiszi a rablómeséidet. Ennél lejjebb már aligha süllyedhetsz, ellenben azoknak is árthatsz, akik legalább látszólag jóvá akarják tenni azt, amit te elkúrtál.

Az van Feri, hogy a határon túliak szenvedélyes gyűlölete és annak lépten-nyomon való hangoztatása még senkit nem juttatott munkához, kenyérhez e szép magyar hazában, és annak abszurditása, hogy neked május elsején is a határon túliak fájnak, csak azt igazolja, ugyanakkora szarevő vagy, mint azok, akik számításból rendeltek szavazati jogot egy nem mellesleg nemes, szimbolikus jóvátételt célzó okmány mellé. Neked is, nekik is mondom, hogy semmiről sem fognak dönteni a határon túliak. Egyetlen árva parlamenti mandátumról sem. Minden ezzel kapcsolatos paranoiád és üldözési mániád dacára, jóval intelligensebbek, mint gondolnád, ha egyáltalán lenne fogalmad arról, hogy kik ők. Nyugi, nem akarnak beleszólni a dolgaidba, a harcias szemöldögrángást kár volt erőltetni.  

Ha otthon a tükör előtt sem vagy hajlandó beismerni, hogy te már semmire nem vagy alternatíva, az is jobb lett volna, ha csak simán csendben maradsz. Így semmi mást nem tettél, mint fájó sebeket szakítottál fel ismét, és azoknak is felfrissítetted az emlékezetét, akik már elfelejtették esetleg, hogy mekkora köcsög vagy. Más szavakkal:  te magad szolgáltattad tálcán a legjobb érvet a külhoniaknak ahhoz, hogy miért mégis Orbán Viktor és a Fidesz a király. Gondolom mindenki hálás lesz érte az ellenzéki, rendszerváltó összefogás oldalán! Köszönjük, Feri!