Már pontosan elegen, pontosan eleget írtak arról, hogy január 27-én miért marad megvilágítás nélkül a Colosseum, és a holokauszt emléknapján szervezett szimbolikus tiltakozás milyen viszonyban áll a magyarországi szélsőséges pártok szélsőséges eszméivel. Tekintettel arra, hogy semennyire nem foglalkoztatnak az LMP jövőjével kapcsolatos kongresszusi esélylatolgatások,  (a túllihegett esemény egyáltalán nincs összhangban a párt súlytalanságával, és  igen, az LMP szakadni fog, mert megalakulása óta folyamatosan szakad) mint ahogy a Gyurcsány által sürgetett ellenzéki erődemonstráció sem ütötte ki érdeklődésem biztosítékát, visszatérek még egy pár gondolat erejéig ehhez a hírhez: Róma óriási amfiteátruma elsötétül a magyarországi szélsőjobb elleni tiltakozás jegyében.  

Annál is inkább érdemesnek tartom futni még egy kört a témában,  mert Vona Gábor, a Jobbik elnöke egyáltalán nem véletlenül, éppen a villanyoltás előtti napot választotta évértékelő beszédének megtartására. Mint ahogy a kép teljességéhez hozzátartozik az is, hogy európai és izraeli parlamenti képviselők tizenegy fős csoportja Budapesten emlékezik a holokausztra. Az antiszemitizmus ellen küzdő interparlamentáris koalíció (ICCA) küldöttsége – megkérnék mindenkit, tudatosítsa ezt  Morvai Krisztinában – senkit nem leckéztetni érkezett Magyarországra. Igaz, hogy  vészhelyzetről beszélnek, és arról, hogy a Jobbik antiszemitizmusa egész Európa  problémája. Azért nem ártana a tisztelt hölgyeknek-uraknak nem abba a hibába esni, hogy az esetet túldimenzionálva olyan jelentőséget tulajdonítanak a dolognak, ami távolról sem indokolt.

Nem akarom semmiképpen túllegitimálni a kezdeményezőt, és magát az akciót sem, egyetértek azokkal a felvetésekkel, amelyek az elmúlt napokban kimerítően körbejárták a kérdést, és megállapították, hogy sok sebből vérzik a történet. Gianni Alemanno római polgármester nem éppen feddhetetlen múltja, az olasz társadalom saját, idegengyűlölettel kapcsolatos kérdéseinek rendezetlensége, nyilvánvaló aggályokat támaszt a kezdeményezés hitelességével kapcsolatban. Sőt, ha jobban belegondolok, eléggé valószínűtlen képnek hat, hogy római rózsadombi magányában Alemanno polgármester Vona Gábor vagy Gyöngyösi Márton agymenése miatt rágja a körmét, és vonja össze fasiszta örökséggel összefüggésbe hozható szemöldökét.

A sötétbe borulás, no meg a nemzetközi delegáció látogatása apropóján – anélkül, hogy a Jobbikot védelmembe akarnám venni – felmerül néhány kérdés. Az elmúlt időszak kormánypárti szélsőséges megnyilvánulásai alapján kicsit vicces, hogy eme akció (amely természeténél fogva illeszkedik a rossz irányú, negatív előjelű folyamatok elítélésének egyébként normalitást idéző kategóriájába) egyetlen célpontját a Jobbik képezi. Nem mintha nem képezhetné nagyon jogosan. Nem mintha például a zsidók listázásának gondolata bocsánatos bűn volna. Viszont nehezemre esik elhinni, hogy egy magyarországi szélsőséges ellenzéki párt léte és cselekvési iránya úgymond kolosszális veszedelmet jelent Európára nézve. Mert nem hiszem, hogy ebben a pillanatban Európára nagyobb veszélyt jelentene a Jobbik, mint a kétharmaddal kormányzó Fidesz arrogancia. Amely nem riktán asszisztál, vagy lovat ad a szélsőséges eszmék propagálói alá? Amely tagjainak nyilvánvalóan szélsőséges megnyilatkozásai mellett hallgatólagosan és mindenhogyan kiáll. Vajon a Fidesz miatt mikor borul sötétbe a világ? Ha engem kérdeznének, én nem látom a különbséget a két jobboldali alakulat brandje alatt megjelenő uszítások mikéntje között. Remélem efelől nincsenek kétségei Európának.

Nem tudom, hányszor kell ezt még leírnom, de  a Colosseum fényeinél világosabb, hogy a  Fidesz tolja a Jobbik szekerét a 2014-es választási koalíció reményében és ez nem egy elszigetelt, hanem egy fővonalas jelenség. Amint az várható volt, Tarlós István, Alemannival ellentétben nem híve a sötétségnek, következésképpen sem a Hősök tere, sem a Parlament, sem a Lánchíd, sem a Budai vár nem fog fényár  nélkül maradni. Budapest  nem csatlakozik a tiltakozáshoz. Pedig ez lehetett volna egy szimbolikus jelzés a kormánypárt részéről, hogy a szélsőséges megnyilvánulásokat szavakkal és cselekedetekkel egyaránt képes és hajlandó elítélni. Csakhogy szó nincs erről. A Fidesz saját szennyesét és különbejáratú antiszemitáját kényszerül takargatni, és ezzel inkompatibilis az, hogy a Jobbikot szimbolikusan keresztre feszítse.

Vona Gábor, egy nappal a holokauszt emléknap előtt, amikor Rómában állítólag miatta borul sötétbe a Colosseum, Budapesten azt teszi, amihez legjobban ért: tudatosan hergeli szimpatizánsait, konkrét megoldási javaslatok megfogalmazása nélkül, demagóg üzenettel játszik rá, arra, amire egyébként Bayer Zsolt is hetekkel korábban. Mindketten tudják, hogy a folyamatosan romló életminőség kontextusában a rend igérete, valamint a bűnbakképzés és felmutatás vonzó mindazok számára, akik felelősöket keresnek saját nyomorúságos helyzetük miatt.  Ez egy kipróbált, működő stratégia. 

Elsötétül a Colosseum. A Jobbik pont leszarja. Felőle az Eiffel-toronytól a Fehér Házon keresztül a jeruzsálemi siratófalig mindenhol lekapcsolhatják a villanyt. És a Jobbik megteheti, hogy leszarja, mert kellemes Fidesz hátszél mellett Vona Gábornak belülről valami azt súgja, hogy pártja meg fogja nyerni a választásokat. És hát kedves feleim, abszolút minden esély megvan arra, hogy a Fidesz folyamatos jobbra tolódása és radikalizálódása mellett a belső hangok igazat beszéljenek. A zsidózás, cigányozás jól áll nekünk – Vona szavaival élve – „keleti, ábrándos tekintetű, tiszta nomád népnek”, Attila unokái vagyunk, vagy mi a turul? A nemzet jobb- és szélsőjobb oldalán pedig igen sajátosan szelektív valóságértelmezéssel bírunk.

Európa – ugyan erre nem éppen legjogosultabb fele – jelzést ad le arra vonatkozóan, hogy baj van. Nem ez az első, és nem is a második. Olyan ez, mint amikor azt mondják: részeg vagy. Mikor először mondják, meg sem hallod. Ha másodszor mondják, ha mások is mondják, esetleg megpróbálsz megállni fél lábon. Harmadszor még megkísérelhetsz artikulálni és tiltakozni, de ha legközelebb még mindig részegnek tartanak, menj haza, és feküdj le. Aki viszont azt gondolja magáról, hogy a magyar föld, a magyar nemzet kizárólagos védelmezője, annak nehéz lesz elmagyarázni, hogy az antiszemitizmus és rasszizmus nem egyenértékű a kiszolgáltatott  magyar emberek érdekeinek védelmével. És pontosan tudja, hogy ezek a kiszolgálatatott magyar emberek a leginkább vevők a stigmákra, az intoleranciára, a megbélyegző kirekesztésre.

Éppen ezért a holokauszt emléknap kapcsán  meg amúgy is, fények lekapcsolása ürügyén meg amúgy is, fontos lenne ha minél többen szembenéznk azzal, hogy Magyarországon, a Jobbik és a Bayer-féle Fidesz retorika nem egy tünet, hanem maga a morális válság. Válságos helyzetekben pedig olcsó hergelés helyett megoldási alternatívákat kellene felkínálni. Ezt nem remélem sem a Fidesztől, sem a Jobbiktól, mert pontosan tudom, hogy antiszemita, rasszista megnyilvánulásaik minden körülmények között a politikai tőke kovácsolását célozzák, a valósnak vélt tényeken nyugvó félelmek állandó táplálását.  Ennél kicsit másabb alternatívára van szüksége ennek a társadalomnak ahhoz, hogy szövetét ne feszíthessék szét a kirekesztő, indulati álmegoldások, amelyeknek sajátja, hogy az emberi méltóságot zárójelbe teszik.

Magyarország nem antiszemita ország – mondják a politikusok. Ilyenek is olyanok is. Tudják, Európa is ezt akarja hallani. Én ha tehetném, megkérdezném Randótit miként vélekedik  „e lángoktól ölelt kis országról” ma. Megérné a Hősök tere egész díszkivilágítását.