hacsaknem

Tulajdonképpen azt kellene mondanom, szóra sem érdemes. Viszont annyira cinikus, fárasztó, és egyben óvodás szintre süllyedt kis magyar politikai kommunikációnk, hogy a kampányfinishre való tekintettel bizony szóra érdemessé válik. Jelen esetben az, hogy már a Mikulás eljövetele avagy távolmaradása is politikai kommunikációs mezőbe emelhető. Vagyis a Mikulásnak is politikai színezete lesz, ha a választási kampány ezt megkívánja.

Főleg egy olyan alakulat részéről fárasztó már nagyon ez a lábszagú kommunikáció, amely az elmúlt hetekben – szokásához híven, szintjének és célkitűzéseinek megfelelően – szinte kizárólag a megbotránkozásból, a politikai ellenfél elmarasztalásából, a hozzá viszonyított térben és időben elfoglalt és megkülönböztetett helyből gyártott sajtóhíreket. Szóval az van, hogy retorikus a kérdés: az RMDSZ szerint ne jöjjön a Mikulás?

Azokban a boldog békeidőkben, amelyekből az Erdélyi Magyar Néppárt ideológiailag merítkezik, amelyekbe visszavágyódik és ahova a föderalizmus és autonómia fog vissza- és elvezetni minket egyik napról a másikra, a törvényt nagy t-vel írták, és recsegő r-el ejtették. Az a párt, amelynek politikai kommunikációját az erkölcsi tartás, a törvénytisztelet, a korrupció elleni harc, és a makulátlan tisztaság határozza meg, ebben a konkrét esetben a Mikulást és a rászoruló gyerekeket használja eszközként arra, hogy a törvény áthágását a normalitás jelének tudja eladni. Meggyőződésem, hogy senkinek nem lehet az ellen kifogása, hogy a szegény, rászoruló gyermekeknek valaki gyűjtést szervez. Ha nem csupán választási évben teszi, akkor hatványozottan nemes a gesztus.

forrás: www.hirextra.hu

Azonban engedtessék meg, hogy a parlamenti voksolás előtt pár nappal az EMNP választási jelébe csomagolt karitatívkodással kapcsolatban megalapozottan merüljön fel a  törvény megszegésének aggálya. Pontosan tudja Derzsi Sámuel akárcsak a bográcsgulyás esetében vágta az illetékes EMNP-s gárda, hogy amit tesz, nem törvényes. Ezúttal mégis bevállalja, hogy utána sértődötten felháborodhasson a lelepleződésen. Ez uraim, kétszínűség és aljasság, az amely miatt soha nem fognak tudni felnőni ahhoz az eszmei magaslathoz, amelyet papagáj üzemmódban nyomatnak időtlennek tűnő hetek óta: amit a másik féltől elvárunk, amit vele kapcsolatban kifogásolunk, azt magunktól nem várjuk el, az ránk nézve nem kötelezettség. Más szavakkal, ahonnan eszünk, oda piszkítani is hajlandóak vagyunk, ha a pillanatnyi érdek úgy kívánja.

Végtelenül szomorú, hogy ilyen röhejes híradásokkal tematizálják az amúgy is összezavart erdélyi magyar közvéleményt ezek a jó emberek, miközben pontosan tudják, hogy sorsdöntő pillanat előtt állunk december 9-én. Ennek ellenére a jó öreg Mikulás és rászoruló gyermekek mögé bújva mossák az agyakat, valami hihetetlen erkölcsi magaslatról. És mindeközben még mindig nem került elő az az egy, gerinces, korrupcióval egy napon nem emlegethető, őszinte, nemzeti hős, aki rámutatott volna, hogy melyik az a hat és melyik az a három, amiből összeáll a 6:3. Mivel vasárnap elérhető közelségbe került, elmondhatjuk, hogy most már valószínűleg egyetlen magyar választó sem fogja megtudni az EMNP vezérek szájából, konkrétan mivel  is hitegették őket ebben a kampányban. Úgy, hogy tudták, végig tudták, most is tudják, hogy a rájuk leadott szavazatok románoknak tesznek szolgálatot. És ott van a megannyi melléduma, és figyelemelterelő hadművelet: másolt arculat, plágiumgyanús kampányfilm, drámai lemondások, a jelöltek állandó fenyegetettségének üzenete, autonómiát hirdető szemfényvesztő óriásplakátos hercehurca, és így tovább. Mindezekben az a közös, hogy bárhol kezdődik a mondat, amíg eljutunk a végére, az RMDSZ minden bizonnyal benne lesz. És újabban a Mikulás is.

Remélem, hogy nagyon sok szegény, rászoruló gyereknek jött el ma este a Mikulás. És nem azért mert választási kampány van, vagy mert egyesek másokkal ellentétben jók, és bármit megtehetnek. Vagy mert a törvény azért van, hogy megszegjük. Ha a Mikulás megkívánja. És...a választási kampány. Hanem mert.