Nagyon örülök annak, hogy ma már június 6-a van, és szerencsére hamarosan véget ér ez a kampány. Vasárnap majd elmondhatom, hogy életem legvisszataszítóbb, egyben legkiábrándítóbb kampányán vagyok túl, amelyben a nagyon kevés jó dolog között egyetlen igazán örömre okot adó tényező van: hogy vége. Június 11-én új fejezet kezdődik, le lehet majd vonni az aktuális konzekvenciákat, és – ha lesznek egész emberek ehhez – vállalni kell a felelősséget az okozatokért.

Addig is van néhány el nem hanyagolható tanulsága a 2012 évi romániai helyhatósági választási kampánynak, amellyel az utolsó száz méteren, az urnák elé járulás és a voksolás pillanatának magányát megelőzően talán érdemes lenne minél több felelős magyar embernek szembesítenie önmagát.  Az idei év elhozta azt  a páratlan – anyaországi segédlettel folyamatosan update-elt - nemzetpolitikai sikermozzanatot, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt képviselőinek és jelöltjeinek személyében magyar emberek magyar emberektől féltik és akarják megvédeni saját jövőjüket.

Olyan igaz magyar emberek ezek, akik immár negyedik hete – a nemzeti összetartozás jegyében, a határok fölötti nemzetegyesítés és Tőkés László levitézlett püspök szent nevében – mindent elkövettek azért, hogy a politikától már amúgyis elfordult, szkeptikus választókat negatív kampányukkal még távolabb „kergessék” a szavazóhelyiségektől.  

Példátlan nemzetpolitikai felelősségről tesz tanúbizonyságot, hogy ebben a perverz, kétszínű, egységre szólító megosztásban, elfogulatlansági alapon jelen voltak és segítő jobbot nyújtottak olyan magyarországi illusztris politikusok, mint Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár, Németh Zsolt külügyi államtitkár, Semjén Zsolt, miniszterelnök-helyettes, Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet, Kövér László a Magyar Országgyűlés elnöke, Szőcs Géza kulturális államtitkár, Deutsch Tamás fideszes európai parlamenti képviselő, vagy éppen Bencsik András, a Magyar Demokrata főszerkesztője, bősz Békemenet szervező. Ezt nevezik felelős, pártatlan testi-lelki-anyagi támogatásnak, bölcs önmérsékletnek és értékelhető, őszinte nemzetegyesítési szándéknak. Amikor ideológiai hovatartozástól függetlenül, mindenkit tisztességes versenyre buzdítunk, és az együttműködés véresen komoly fontosságára figyelmeztetünk. Június 11-én erről is érdemes lesz néhány keresetlen szót szólni: nem csupán a hazai politikai élet - saját magát hitelesnek kikiáltó – wannabe megreformálóinak, de a magyarországi politikai önkényuralom oszlopos tagjainak is.  

Második nekifutásra visszavonom eme naív kijelentésemet, mivel szembejött nemzetünk 3T-je, aki hivatalos facebook oldalán, egy Németh Zsolttal ölelkezős fotóját imígyen feliratozza: „Németh Zsolttól megkérdezték, hogy mi a véleménye arról, hogy Kövér László másnak kampányol. Csak annyi, hogy ő Tankó Lászlónak (megj. Tankó = az óvszeres néppárti polgármesterjelölt Székelyudvarhelyen) kampányol, Tőkés László és jómagam felkérésére”. Ezek után mit számít, hogy mit gondolunk itt mi nem Tőkés-Toró imádók az anyaország pártatlan gondoskodásáról? Eddig legalább nem írták le, mostmár nyugodt  lelkiismerettel le is írják.

Ennek ellenére miután eme igaz magyar, nemzeti alapon aggódó követek lábnyomai kihűlnek a huzatos Kárpát-medence földjén, és ittmaradunk a magasztos nemzetféltő gondolatok, a Trianon-sirató szűzmáriázások bűvöletében, mégiscsak érdemes lesz mérlegelni néhány aspektust. Mielőtt vasárnap úgy döntünk, hogy otthon maradunk, vagy elmegyünk szavazni.

Mint fent írtam, magyar jelöltek szálltak versenybe magyar jelöltek ellen. Olyan helyeken is, ahol előzetesen meglobogtatott bölcs elhatározásukhoz híven, nem szándékoztak versenybe szállni. Olyan helyeken, ahol eddig is verejtékes munkába került magyar képviselők bejuttatása a helyi döntéshozó grémiumokba, és ahol június 10. után senki más nem profitál majd e jól kitalált magyar-magyar versenyből, mint a többségi pártok képviselői. Akik sem ma, sem holnap sem két év múlva nem fognak önszántukból, a súlytalan és lazán megkerülhető magyar képviselettel konzuntálni döntéseik meghozatalakor. Egyszerűen azért, mert nem lesz rájuk szükség. Tulajdonképpen kit érdekel? Az Erdélyi Magyar Néppártot aligha, és e tekintetben hiteles pártnak tartom őket, örülök, hogy vannak, és indulnak a választásokon. Mint mentoruk, örző-védő angyaluk, szent és sérthetetlen Tőkés Lászlójuk is mondta: legyen inkább egy román. És tényleg.  Hogy csak egyetlen példával éljek: Kolozs megye egyik községében, ahol a magyarság aránya 35% körülre tehető, ahol az egyfordulós polgármester-választás lehetővé tehetné akár  egy magyar jelölt győzelmét is, Tőkés védnökletével a háttérben, az EMNP (aki egyébként polgármesterjelöltet is indított) román jelöltet támogat a választáson. Hivatalosan. Mert igaz magyar ember mit tehetne mást,  mint hogy saját fajtájától féltse, óvja a nemzetet.

Továbbá engem személyesen örömmel tölt el, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt a gyermeteg optimizmus és az eszelős tudathasadás árnyékából borítékolja választási sikerét. Örülök, hogy a Tulipédián a www.kapjatok.be „minőségi” lejárató weboldalon túl, Tőkés László ex-pispek úr posztkommunistázó korteshadjáratán keresztül, valamint a politika hitelének visszaadására épülő tartalmatlan lufin  kívül, még mindig alig hallottam érdemi célkitűzésekről, megvalósítási eszközökről, markáns jobbító szándékokról. Ellenben orrvérzésig hallhattam megfélemlítési sirámokról és panaszokról, provokációkról, RMDSZ-oligarchákról, hibákról, mulasztásokról, kudarcokról, gyomorforgató csúsztatásokról, illetve székely lajbis, zsinorós mentés, rovásírásos, magyaros-népies, dixielandes, könnyfakasztónak szánt, nemzetmentő szólamokról.  Amelyektől sem magyar iskoláink, sem óvodáink, sem kórházaink, vagy egyházi támogatásunk nem lesz, de – mint oly sokszor utaltam már rá – kiválóan álcázza a hozzá  nem értést, a konkrét elképzelések hiányát.

És örülök annak is, hogy ebben a választási ajánlat tekintetében amatőr és minimalista, de romboló szándékban rendkívül profi és túlcsorduló EMNP kampányban helyet kapott az oly sokakból felhábordást kiváltó igazi néppártos óvszer is. Amely engem egyáltalán nem botránkoztatott  meg, sőt, az én olvasatomban a legmagyarabb magyar párt legsikeresebb kampány-húzása és öndefiníciós ziccere. Mi több, csodálattal áldozom az elmének, amely lekoppintotta ezt a már egyszer csődöt mondott remekbeszabott ötletet: ilyen átgondolt, komolyan vehető ajánlat mellett máris bizakodóbban tekintek megviselt nemzetünk jövőjére. Ez az alpári óvszer-reklám a leghűbb tükrözője ennek a zűrzavaros, önellentmondásokkal küzdő, álszent, hazug társaságnak és értékrendjének. Ahol a Tőkés László neve által fémjelzett, állítólag konzervatív nemzeti keresztény szellemiség a gondolkodó, értelmes üzeneteket hallani akaró szavazók pofájába röhög.

És végül, a nyilvánvaló csúsztatások szemléltetésére még egyszer hazabeszélek: Kolozsváron az Erdélyi Magyar Néppárt polgármesterjelöltjének, a Tőkés-féle szépreményű családi vállalkozás ifjú titánjának néhány nappal ezelőtt még választási programja sem volt. Ennek okán az általa képviselt párt Kolozsváron négy üzenettel kampányolt:

- A Kolozsvári Magyar Napok megszervezésének kisajátításával. A kolozsvári magyar választók nyelvére lefordítva: ezt a rendezvényt tavaly az RMDSZ-el együtt, közösen, politikamentes kezdeményezés címszó alatt indították útjára. Gergely Balázs nem egyedüli kezdeményezője és nem is főszervezője a Kolozsvári Magyar Napoknak. Gergely Balázs társkezdeményezője és társszervezője a rendezvénynek.

- A Házsongárdi temető sorsának kiemelt figyelemmel kísérése. A kolozsvári magyar választók nyelvére lefordítva: a Házsongárdi temető 397 darab műemléksírját az RMDSZ kormányhatározattal nyilváníttatta védetté.

- A Kincses Kolozsvár Kalendárium „elindításával”. A kolozsvári magyar választók nyelvére lefordítva: egy szép, hasznos, igényes és kurva drága kiadványt adott ki nem az EMNP, hanem  az EMNT, találgasson mindenki, hogy  milyen pénzből. Mert ami összetartozik, az összenő alapon Nemzeti Tanács, Demokrácia Központ útvesztői, soha nem fogjuk megtudni, hogy ki kicsoda, ki milyen pénzek fölött rendelkezik tulajdonképpen.

- Azzal, hogy Máté András Levente RMDSZ-es megyei tanácselnök-jelölt a választókat analfabétáknak nevezte. A kolozsvári választók nyelvére lefordítva: egy nem bizonyított, ám sokszor cáfolt, mozgósításra nézve nem kicsit veszélyes kijelentés, amelynek mindenféle formában történő szajkózása kompenzálni hivatott azt, hogy Gergely Balázs bohóckodási alapon indult a polgármesteri tisztségért. Amit, becsületére legyen mondva, egyébként soha nem is rejtett véka alá.

Mindeközben Kolozsváron Eckstein Kovács Péter (bármennyire fáj is ez a Tőkéseknek és a Balázsoknak, RMDSZ jelölt) Románia legszebb választási kampányát produkálja. Konkrét, pragmatikus, integráló, etnikai határokat feszegető, személyes és nem utolsó sorban ötletes.  Egy a nagyon kevés jó dolog közül, amely ebben a felejthető kampányban adatott a népnek. Egymás mellé lehet tenni, lehet mérlegelni, és a szavazófülke magányában érdemes lesz bölcsen dönteni.

Addig is, a magam részéről mindent összevetve,  elemezve és mérlegelve, köszönöm ez úton is az Erdélyi Magyar Néppártnak, hogy megmutatta nekem, és remélhetőleg még nagyon sok erdélyi magyarnak, miben merül ki az az „ajánlat”,  amellyel nem szégyell a választók elé állni.

Köszönöm az Erdélyi Magyar Néppártnak, hogy kampányával sikerült minden kételyt szertefoszlatni arra nézvést, hogy valóban jó szándékok  vezérlik, hogy tenni is akar, nem csupán keresztbe tenni.

És végül köszönöm az  Erdélyi Magyar Néppártnak, hogy egyre több barátom, ismerősöm - aki egyáltalán semmilyen pártra nem óhajtott szavazni mostanáig - immár kötelességének érzi, hogy vasárnap a szavazófülke magányát és óvszer-jellegét kihasználva, semmiképpen ne rátok nyomja. A pecsétet.