Külhoni március 15: a Fidesz gyűlölet-gyarmata lettünk

H_A Címkék: március 15 határon túli magyarság Fidesz2012.03.16. 13:38

„Hűek vagyunk-e a '48-asok örökségéhez? Szolgáljuk-e mi is a nemzetet? Hagyunk-e örökül mi is fontos művet?" - Ezeket a kérdéseket tette fel nekem Orbán Viktor, külhoni magyarságnak címzett, március 15-i üzenetében. Ma március 16 van, és én nagyon örülök ennek. Életem legrosszabb hangulatú, legnyomasztóbb március 15-éjén vagyok túl, és egyetlen érzés maradt bennem: örülök, hogy túl vagyok rajta.

Erdély szívében nekem tegnap nagyon rossz érzés volt magyarnak lenni. Szomorú vagyok, szomorú voltam tegnap is, ahogyan magyar embereket néztem magam körül. Soha nem volt még ennyire puskaporosan elkeserítően komor Erdély-szerte a március 15. Nem csak azért, mert Romániában is választási év van, és amúgyis nyaldossák a pofánkat a román nacionalizmus erősődő széllökései, hanem azért mert március 15-ének mindenhez köze lett mára, leszámítva az emelkedett, szívet melengető emlékezést. Nemcsak azért, mert ahányan vannak az erdélyi magyar politikai szervezetek, annyi fele ünnepeltek előrevetítve ezáltal a közelgő választások körüli megmérettetés és híjával találtatás bizonyosságát.

De annál inkább azért, mert nagyon úgy fest, hogy március 15 mára egy véres konc lett határon túl is, amelyet kisajátítani kell, amelyen marakodni kell és amely mögé megbújva puffogtatni lehet a magyarkodás üres szólamait. Kimondhatatlanul elegem van már abból, hogy az Orbán-nyúlvány pártok magyarjai máig csak a posztkommunistázás orbángyurcsányozás fárasztó húrjait tudják pengetni, és dícshimnuszokba foglalni a mai magyar kormány hősi, felszabadító harcait. Én nem akarom még március 15-én is Orbán Viktor seggét nyalni, és nem tartom rendjén valónak, hogy igazi magyar csak az lehet, aki ezen a hangon szól. 

Szomorú vagyok, mert tegnap nagyon közelről érintett meg az a felismerés, hogy nem kellenek nekünk szlovákok, románok, nem kellenek a többségi véres nacionalista szólamok, kinyírjuk mi egymást dalolva. Gyűlölködéssel, bosszúállással. A sokat emlegetett elmúltnyócévben soha nem éreztem ennyire a megosztottságot, a dühöt, a haragot az emberek egymás irányába tett gesztusaiban. Orbán Magyarországa nem akar gyarmat lenni. Én márpedig március 15-én úgy éreztem, hogy a Fidesz által importált, magyar-magyar harag, düh és gyűlölet-gyarmata vagyunk. Erdélyben és máshol is.

Keservesen próbálok beletörődni abba, hogy a Fidesz határokon átívelő nemzetegyesítése nagy művének bábja vagyok, ha akarom ha nem. Nem nagyon megy. Attól viszont egynesen kiráz a hideg, hogy Orbán Viktor március 15-i öntömjénező levelében a nemzetépítésbe öltöztetett szavazatszerzésre irányuló gondolatok határon túli magyar emberek tömegeit képesek megvezetni.

Az a helyzet, hogy válaszolva Orbán Viktor felvetett, választ nem váró kérdéseire: nem, nem vagyunk hűek '48 örökségéhez, a vezérnek semmi köze ehhez az örökséghez. Ő a pusztító nacionalizmus szellemi örököse, annak minden ostobaságával és gátlástalanságával, amely már oly sokszor tévútra vezette ezt a nemzetet.

Önmagában nem baj, hogy elvakult diktátorok születnek időről időre. A baj az, hogy nagyon nehéz lesz legyőzni, mert láthatóan nagyon sokan bedőlnek ennek a handabandázásnak, és a nemzeti szín mögé bújtatott hazugságoknak. 

A bejegyzés trackback címe:

https://hacsaknem.blog.hu/api/trackback/id/tr644320295

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása