Határon túli szemfényvesztés: Tőkés László „szakított” 22 évnyi tudathasadásával

H_A Címkék: Orbán Viktor Tőkés László RMDSZ2012.03.12. 14:23

Fájdalomtól megtört szívvel értesültem arról, hogy ma reggelre virradóra Tőkés László az EMNT elnöke, az RMDSZ egyik alapító tagja, a szövetség Temes megyei tagja közleményben juttatta tudomásunkra: 22 év után kilép az RMDSZ-ből.  Az első és utolsó érdemi kérdésem ezzel kapcsolatban: ugyanbiza miért csak most?

Olvasom továbbá az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Toró T. Tibor facebook oldalán közzétett nemes gondolatát: „Minden tisztelet Tőkés Lászlónak, hogy eddig bírta!”. Szeretnék ezennel csatlakozni a tisztelet-nyilvánítókhoz. Minden tiszteletem Tőkés Lászlónak azért, hogy miután két pártot sikerrel felépített Erdélyben, most végre eljött a pillanat, amikor már kínosnak érzi a három ló egy seggel (bocsánat) való megülését.

Úgy vélem, hogy RMDSZ tagságáról való lemondása egy gyönyörű szemvényesztési kísérlet, amelynek - súlytalanságán túl - egyetlen lényege van: a sokadik felületét teremti meg a jelenlegi magyar parlamenti képviseleti szövetség nyilvános, tőle megszokott bírálatának és befeketítésének. Zárójelben hozzátenném, hogy a szlovákiai parlamenti választások eredményével kapcsolatban viszont semmiféle érdemi reagálást nem találtam sem tőle, sem egyetlen igazi, jó magyartól. Fontos lett volna, hiszen éppen a Tőkés László pártjaihoz hasonló szlovákiai jó magyar párt, az MKP maradt ki a szlovák parlamentből. Fontos lett volna érdemben valamit mondani arról, mi történik akkor, amikor az építkezés helyett a rombolás, az összefogás helyett a megosztás, a munka helyett a másikra mutogatás vezérli a közösségi munkát.

A Tőkés László RMDSZ-ből való dicsőséges kilépése mögé felsorakoztatott érveket és a szinte kívülről ismert hangzatos szólamokat olvasgatva csak annyit: Verespatak ügyében például legnagyobb erdélyi magyarunknak millió lehetősége adódott volna a kilépésre, nem tegnapi és nem is tegnapelőtti témáról van szó, már régóta emelgeti szavát különféle fórumokon a beruházás ellen. De tulajdonképpen mindegy is. A mondvacsinált okok – Verespatak, scehngeni övezet, korrupció – ecsetelgetése egy tőről fakad: bármit is gondol Tőkés ezekről, kötelező módon az RMDSZ álláspontjával ellenkezőnek kell lennie. Más megközelítésben: teljesen mindegy mit gondol Tőkés a cianidos technológiáról valójában, ha a budapesti érdekek diktálnak. Ez a kétarcú hitelesség lényegében az egyetlen fokmérője a politikai pluralizmusnak a Tőkés-szerű erdélyi szereplők szerint.

Emlékeztetőül: „Miközben Bukarest központja az egészségügy tervezett magánosítása miatt éppen lángokba készült borulni, Tőkés László és köre komédiába illő módon arra biztatta az erdélyi magyar „hazafiakat”, hogy e hét végén jöjjenek Budapestre és tüntessenek Orbán mellett, illetve a kormányára fenekedők ellen. Az a fontos most.” (tudniillik a január 21-i Békemenet)

Igy aztán csatlakozom Tőkés László elutasító nézeteihez, néhány apró módosítással és kiegészítéssel. Határozottan elutasítom a kirekesztő, és az erdélyi magyarságot megosztó gyakorlatot. Azt, amelyhez Budapestről tapsolnak, amelyhez Budapestről osztják az észt és a pénzt. Annál is inkább, hogy Tőkés László úgy csücsült három évet a romániai magyar-magyar összefogás jegyében és nevében az Európai Parlamentben, hogy éjt nappallá téve próbálta lejáratni azt a szövetséget, amelynek a színeiben oda bejutott. Vajon az effajta magatartást hogyan minősítik a világ egyéb tájain? Nem tudom, én egyszerűen átlátszó, kétszínű tudathasadásnak nevezném.

És bár tudom, hogy Tőkés László kilépése az RMDSZ-ből az égadta világon semmilyen következményekkel nem jár, semmit nem oszt és nem szoroz, a zsákmányszerző erdélyi pártépítés elítélése mentén kérdezném meg: az európai parlamenti képviselői tisztségéről mikor fog lemondani? Gyanítom, hogy a kérdés költői, akárcsak ez az egész huzatos kárpát-medencei „jó magyar” politizálás.

Végül pedig: öröm és boldogság, hogy a mi mindennapi Tőkés Lacánktól, a keresztényi erkölcsi nagyság megtestesítőjétől, a feddhetetlen szabadságharcostól, Orbán Viktor csahos kutyájától és elsőrangú talpnyalójától távol áll  az erdélyi magyar közösség szétverése, és a hatalom öncélú akarása. Ez megnyugtat, mert ha mégis kiderül, hogy ez így van, akkor ő sem lesz más, mint egy utolsó hazaáruló.

És a brüsszeli parlament folyósóin is egyre kínosabb lesz ezzel kapcsolatban magyarázkodni... 

A bejegyzés trackback címe:

https://hacsaknem.blog.hu/api/trackback/id/tr684311953

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása