hacsaknem

Nem visszhangzott a pozitív fejlemény mámorától a sajtó, de én mindenképpen figyelemreméltónak találom, hogy első fokon pert nyert a magyar állammal szemben egy szlovákiai (magyar) hírportál. Mondhatnám azt is, hogy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) veszített pert, de mintha nem hangzana olyan jól, és a mondanivalóm súlyát is tompítaná. Nem felejthető tény, hogy Szlovákia legolvasottabb magyar nyelvű hírportáljáról, a Parameter.sk–ról van szó, és egyfelől a nagyon konkrét nemzetpolitikai érintettség okán foglakoznék az esettel néhány gondolat erejéig. Ugyanakkor emlékeztetnék arra is, hogy tavaly április környékén az amerikai kormány Magyarországra vonatkozó éles hangú bírálatának (sok más mellett) éppen ez volt az egyik konkrét pontja. 

Ez a bírálat pedig onnan jutott eszembe, hogy a minap Szapáry György, Magyarország washingtoni nagykövete érezte úgy, hogy a Washington Post hasábjain, olvasói (válasz)levél formájában kell hogy védelmébe vegye az Orbán Viktor-féle, (Szalai Annamária-féle?) magyar médiaszabályozást. “Minden valódi érdeklődő láthatja a helyszínen, hogy a magyar média éppen oly változatos mint valaha, és bővelkedik az ellenzéki hangokban” – hangzik az én füleimnek enyhén cinikus kijelentés, amely persze jellegénél fogva harmonikusan simul bele a süketek szakszervezetéhez hasonló - önfényezést  foltokban tartalmazó - Fidesz-monologizálásba. 

Viszont annál is inkább cinikus ez az atyai gondoskodó-védelmező ömlengés, mert az akkori helyzet tükrében látni kell, hogy az amerikai külügyminisztérium tavaly április környékén nyilvánvalóvá tette: amennyiben igaznak bizonyul, hogy egy megítélt, szerződésbe foglalt támogatást vonnak meg, (értsük úgy, hogy a mérkőzés alatt változtatják a szabályokat) a magyar kormányra nézve kritikus, bíráló hangnem miatt, úgy a sajtó- és szólásszabadság korlátozásáról van szó. Tudom, hogy nem nagyon tetszik ezt hallani a felsőbb hatalomnak, de arról volt szó. 

Soha nem gondoltam, hogy ennyiszer leszek kénytelen beleakadni Répás Zsuzsanna nevébe, de sajnos ezúttal is vele kapcsolatban kell reflektálnom. Ugyanis, már megint nemzetpolitikai témát feszegetek, hiszen a szlovákiai híportál üzemeltetője nemzetpolitikai célú média és kulturális tevékenység kategóriában pályázta meg és nyerte el a kétszer, 1, 5, azaz összesen 3 millió forint vissza nem térítendő támogatást. A nemzetpolitikai helyettes államtitkár akkor azzal indokolta az összeg második fele folyósításának felfüggesztését, hogy a vonatkozott portál publicisztikáiban elfogadhatatlan hangnemben írt magyar kormánypárti politikusokról. Talán még a trivialis jelzőt is használta.

Hát ha van valami felháborító ebben az egészben, az pont ez a nyílt, titkolni egyáltalán nem akart, frontális arrogancia, amelyet már annyiszor voltam kénytelen leírni. Ez a dzsungel törvényeit megszégyenítő joggyakorlat: érvényes szerződést tagadtak meg, illetve próbálták a főszerkesztőt rábírni, hogy önként mondjon le az összegről. Én úgy tudtam, hogy jogállamban egy szerződés feltételeinek teljesítését csak meghatározott törvényi előírások mellett lehet megtagadni. A zsarolás vajon ezek közé tartozik?

Azt gondolom, hogy nem tévedek, amikor azt állítom, hogy Répásék tavalyi  - és azóta sok egymásra halmozódó hasonló - gesztusa egyfajta konkrét figyelmeztetésként értelmezendő a határon túli magyarok szempontjából. Hogy addig vagytok jók, és addig kellettek, amíg a mi szekerünket toljátok. A saját vélemények nem kívánatosak, főleg amennyiben a kritika hangján szólnak. Már említettem korábban is, hogy aki a zenekart fizeti–elvet értem én, csak elfogadhatatlannak tartom.

Így aztán a magam részéről azért üdvözlöm e bírói döntést, mert pontosan ezt az elfogadhatatlan viszonyulást „bünteti”, és ebből semmit nem vesz el az, hogy egyelőre nem jogerős az ítélet. Örülök annak, hogy vannak anyaországi magyarok, (hogy bírák is vannak közöttük, az még jobb) akik egyáltalán nem díjazzák, hogy adóforintjaikból - amelyeket a magyar kormány leggyakrabban önkényesen osztogat - csak olyanok kapjanak, akik dícsőítik azt, és soha nem bírálnak semmilyen hatalmi megnyilvánulást vagy döntést. Örülök, hogy vannak olyanok, akik tudják: mindenfajta határon kívüli és belüli médiatámogatásnak nem lehet más célja, mint a szabad vélemény-nyilvánítás lehetővé tétele.  

Majd amikor ezt Viktorék-Zsuzsannáék csökött agya is felfogja, akkor mindenféle Szapáry Györgyöknek sem fog kelleni szánalmas védőbeszédet tartaniuk a magyar kormány fölött szerte a világban. Sőt,  valószínűleg  a hatékony nemzetpolitika is akkor fog szárba szökkenni. Addig meg örüljünk minden ez irányba megtett apró lépésnek.