A hétvége nemzetpolitikai eseménydússágához kétség nem férhet, két nap elteltével megpróbálom összefoglalni a legelgondolkodtatóbb tanulságokat. Erdélyben megalakult, és első országos küldöttgyűlését tartotta az Erdélyi Magyar Néppárt, sorban a harmadik kisebbségi párt, amely a júniusi helyhatósági, illetve őszi parlamenti választásokon versenybe száll a romániai szavazatokért. Sok hangzatos gondolat elhangzott, de a lényeg, hogy a határok feletti nemzetegyesítés a kulcskérdés, amely természetesen egybeesik a mai magyar kormány nemzetpolitikai törekvéseivel. Olyannyira egybeestek ezzel, hogy Tőkés László, pártvédnök, és -sokadszorra mondom- az RMDSZ EP képviselője akár egy Fidesz kongresszus előtt is beszélhetett volna, valószínűleg nem tűnik fel senkinek. Ha valaki eddig nem tudta volna, az állítólagos alternatíva okán, a Fidesz gondos nevelgetése alatt létrejött kisebbségi párt megtalálta az utat. Örömmel és boldogsággal tölt el, hogy szabadságharcolni akar, hogy a kommunizmus örökségét akarja még mindig levetkőzni, hogy számára Erdély, a szülőföld fontosabb, mint Bukarest, hogy készen áll a rendszerváltásra. Már láttunk ilyet, és azóta sem győzünk felócsudni az ámulatból. De a tanulságok, és jelzésértékű tények szintjén maradva, a teljesség igénye nélkül íme néhány:

1. Egy nagyon rossz üzenet, mottó helyett. A magyar kormány nevének imába foglalása közepette Tőkés azt javasolta, hogy szimbolikusan tiltsák ki Erdélyből azokat az árulókat, akik nemzetük ellen uszítanak. (értsd MSZP úgy ahogy van, kicsitől nagyig) Úgy vélem, sokat elmond a mai kárpát-medencei nemzetpolitikai érdekkonstrukcióról az, hogy egy határon túli magyar párt megalakulásának üdvözlése a mindenkori védnök, és a mindenek felett levitáló megmondóember részéről egy hatalmas Fidesz védőbeszéd, amely egyértelműsíti (ha még valakinek kétségei lettek volna) hogy kinek hol a helye, ki kivel játszik egy csapatban, mert különben is Gyurcsány és az MSZP tehet mindenről, és 2004 kiheverhetetlen december ötödikéje mindig ott lesz a levegőben. Nem tudom más helyeken miként szokás reagálni az efféle be- és kiszólásokra, diplomáciailag hogyan minősíthető, viszont az erdélyi magyar választóban időszerűen merülhetne fel a kérdés: miért van az, hogy a sokadik baráti Fidesz seggnyalás mellett, a sokadik kommunistázós gyűlöletbeszéd mellett soha semmi nem hangzik el arról, hogy és mi van, ha vályúhoz kerülünk?

 fotó: www.szh.ro

2. A jelenlévők. Több, mint jelzésértékű, hogy e történelmi eseményen mindenki jelen volt, aki számít szintén kárpát-medencei értelemben: Délvidék, Felvidék, Fidesz, Jobbik, LMP. Hiányoztak: MSZP, RMDSZ, Szász Jenő és a Magyar Polgári Párt. Hogy az MSZP-t valószínűleg meg sem hívták, az gondolom mindenki számára világos. Hogy az RMDSZ éppen a küldöttgyűléssel egy időben tartotta a Szövetségi Képviselők Tanácsának soros ülését, az valószínűleg nem kifogás a távolmaradásra. Annál valószínűbb, hogy senkinek nem volt kedve - akár protokoláris, politikailag korrekt jólneveltségi teszt megbukását is kockáztatva - végighallgatni, hogy saját EP képviselője miként húzza rá a vizeslepedőt és szidja az anyját. Vérszegény indok, lássuk be, de attól tartok, ennél rafináltabb magyarázat nemigen van. Szász Jenő nevében nem tudok nyilatkozni, ő is egy olyan vadhajtása a "mindegy hogy ki, csak ne az RMDSZ" eszmeiségnek, hogy szánalmassága okán nem is akarok vele foglalkozni.

3. A magyar kormány üzenete. Kapcsolódva a jelenlévők témaköréhez kiemelném, hogy szintén a legtömörebb jelzésérték mentén Németh Zsolt, külügyi államtitkár, valamint Répás Zsuzsanna, nemzetpolitikai helyettes államtitkár gazdagította az amúgyis nagyon színes palettát. Elhanyagolható részletkérdés, de emlékeztetnék arra, hogy a tavalyi RMDSZ kongresszuson a Fidesz képviseletében who the fuck is Pelczné Gáll Ildikó volt jelen, és mondta meg a tutit, szentenciákat foglmazott meg, és majdhogynem fenyegető, retorikai magasiskolaként eladott virágnyelven osztotta ki a romániai magyar érdekképviseleti szövetséget. Semmi másról nem volt szó már akkor sem, mint arról, hogy vagy velünk, vagy sehogy. Ehhez képest most, amikor végre valóra vált a Fidesz álom, és megalakult az erdélyi fiók, a régi jóbarátot, a nemzetpolitika letéteményesét delegálták. Aki megpróbálkozott ugyan nem frontálisan kinyilvánítani, hogy mire megy ki a játék, és nem avatkozunk a belügyekbe, dehát higgye el, akinek két anyja van. Ugyanakkor: Tőkéssel tartott sajtótájékoztatója számomra kiemelendő tanulságokat hordoz. Laci meglehetősen feszeng, amikor Zsolti arról beszél, hogy az új szövetségi elnök megválasztása óta javult a Fidesz kapcsolata az RMDSZ-el, meg különben se lehet egymás ellenében menni, összefogásra van szükség, és hát igen, vannak pozitív fejlemények a román-magyar kapcsolatokban. Történik mindez az Erdélyi Magyar Néppárt első országos küldöttgyűlésén. Kétségtelen, hogy magas labda ez Tőkéséknek: valamiért nem vág egybe azzal, amit a püspök úr pár nappal azelőtt Székelyföldön szajkózott a legnagyobb meggyőződéssel, éspedig hogy soha többet az RMDSZ-el. Mégis Orbán Viktor visszafogott szabadságharcosi videóüzenetét hallgatva, amelyben az egész glóbuszra kívánja kiterjeszteni a kettős állampolgárságot, de véres szólamokat ezúttal nélkülöz, egybecsengeni látszik a két dolog. Ettől még a nyilvánvalóságok mit sem veszítenek erejükből: a Fidesz kurvára díjazná, ha Tőkésék-Toróék helyzetbe kerülnének. Akkor lesz sikeres a befektetés.

4. Ellentmondásos, kettős EMNP kommunikáció. Legalábbis érdekes, hogy az egységes hadrend látszata ellenére a megválasztott pártelnöknek, Toró. T. Tibornak és Orbán Viktor hasonmásának, mindannyiunk védőszentjének, Tőkés Lászlónak a jövőbeni stratégiával kapcsolatos elképzelései igencsak ellentmondanak egymásnak. Mint utaltam már rá, miközben Tőkés kizárja az RMDSZ-el való bármilyen közösködést, összefogást, soha többet, olyan isten nincs, Toró az egészséges verseny és ésszerű együttműködés kettősségét hirdeti. Namost akkor hogy van? A hitelesség szempontjából nem ártana tiszta vizet önteni a pohárba, ez így ebben a formában legalábbis zavarbaejtően disszonáns. Na nem mintha olyan nagyon aggódnék az EMNP imidzséért, de két szabaságharcos szólam közé most már valóban be kellene ékelni a konkrétumokat: ha rajtuk múlik, lesz vagy nem lesz összefogás? Már csak azért is, hogy tudják a népek, mi a markáns álláspont, mire szavaznak, ha netán kedvük lesz.

E tekintetben beszédes, és nagyon örülök, hogy Toró világossá tett legalább egy dolgot: Bukarestben valamennyi parlamenti párttal tárgyalnának, Budapesten csak a Magyar Szocialista Párttal nem látják az együttműködés lehetőségét. Vagyis Bukarestben még azzal a Szociál-Demokrata Párttal is, akinek elnöke nemrégiben lefasisztázta Tőkés püspök urat, mivel számukra soha nem is volt és soha nem is lesz tárgyalópartner. Ezzel szemben az MSZP szóba sem jöhet. A Jobbik viszont bármikor. Elgondolkodtató. Engem pont nem érdekel, hogy miért fáj annyira az MSZP Tőkéséknek, az viszont annál inkább aggodalommal tölt el, hogy bezzeg a szélsőséges, náci magyar jobboldal finom nekik. Hát nem is tudom, a civilizált nyugati világban általában a szélsőséges erőkkel nem szokás leparolázni, de ez nem jelent akadályt nálunk. EMNP-re lefordítva: fel vagyunk háborodva amikor szélsőséges eszmékkel azonosítanak, viszont nekünk nem okoz gondot velük egy asztalhoz leülni. Hát többek között ilyen okok miatt vannak fenntartásaim ezzel az egész Fidesz-nyúlvánnyal kapcsolatban.

Összességében úgy gondolom, hogy túl sok értelme nincs önmagán túlmutató jelentésekkel felruházni ezt az egész népnemzeti hőbörgést. Kívánom az EMNP-nek, hogy az Orbán Viktor álmaiban elképzelt helyre kerüljön, küldetésileg és mindenhogyan. De ahelyett, hogy Orbán Viktorék Magyarországát féltené a belső és európai harcok viharában, nem ártana többet beszélni arról, hogy milyen lesz a romániai magyarok élete az EMNP dicsőséges megalakulása után. Lépéseket felmutatni ez irányba pedig egyenesen csúcs lenne. Az a kijelentés, hogy e történelmi pillanat fontosságát a jövőben látjuk meg igazán, nagyon kevés.